Szülők Napja

posted in: Ágas-bogas boldogság, Blog | 0

 

Elgondolkodtam, hogy mit jelent nekem, hogy szülő vagyok.
Próbálom nem csöpögősen leírni, de a legelső, ami eszembe jut az az, hogy mennyire szeretem a gyerekszemeket.
Amikor olyan hihetetlen tisztasággal, belülről fakadó csodával tekintenek mindenre.
Mint, ahogyan a nap süt.
Felmelegítenek ezek a pillantások. Ha rám néznek így, akkor egészen a szívem mélyén érzem, hogy valami megérint, kinyit, és nem lehet szomorkodni, nem lehet magányt érezni.
Összetartozást lehet érezni és varázslatot.
Emlékszem legelső gyerkőcöm születésekor nem éreztem azt a fennkölt állapotot, amiről az anyák beszéltek, amikor megfoghatták az újszülött gyermeküket. Azt hittem, valami baj van velem, amiért még csak fáradtságot éreztem, meg az afeletti örömöt, hogy végre vége a szülésnek.
Aztán eltelt 1-2 nap és ott feküdt mellettem a kis csomagom, éppen aludt szoptatások között…, néztem a békés és nyugodt arcát, és akkor belülről elemi erővel tört fel bennem a szeretet. A szemem megtelt könnyel, és csak néztem, csak néztem, és nem tudtam betelni azzal a kicsi lénnyel, aki nemrég még a pocakomban volt. Nem kellett semmit tennie azért, hogy szeressem. Csak elöntött valami hatalmas meleg szeretet. Nem volt sem idő, sem tér, csak lebegtem ebben boldogságban.
És bármikor , amikor a szemükbe nézek, akkor ugyanabba az időtlen végtelenségbe kerülök. Nehéz szavakkal leírni; meleg, lágy, biztonságos harmónia vesz ilyenkor körül.
Megáll az idő.
Ezt kaptam én a szülőségtől – ezért éri meg.
Mert általuk tudom, hogy mindig, mindenhol, mindenkiben ott van a csoda, csak attól függ, tudunk-e még a szívünkkel nézni.
Thanks for rating this! Now tell the world how you feel - .
Hogy tetszett ez a bejegyzés?
  • Kevés információ
  • Hasznos volt
  • Nagyon betalált
  • Átlagos volt
  • Nem tetszett
  • Érdekes volt

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük