SZERETET – Január 2.

posted in: Napi segítségek | 0

Január 2.

Januárban a SZERETET erényével fogunk foglalkozni, az összes heti feladat ezzel lesz kapcsolatos.
Ezt az erényt EMBERSÉG-nek is szokták nevezni, mivel a többi emberhez való viszonyunkat jellemzi.

Akik csinálták az adventi tesztet, azok tudják, hogy ennek az erénynek három fő összetevőjét emeltük ki;
– a szeretet elfogadása
– a szeretet adása
– kedvesség

Amikor erről az erényről beszélek, mindig el szoktam mondani, hogy én eredendően nem vagyok egy kedves ember. Vagyis: ahhoz, hogy ne pokróc módjára viselkedjek tennem kell.
Mondhatnám azt, hogy “Ilyen vagyok, fogadjon el mindenki ilyennek!”, de észrevettem, hogy sokkal jobban szeretek kedves, mosolygós emberek társaságában lenni, mint olyanokéban, akik szerint az őszinteség egyenlő azzal, hogy bármikor megbánthatok másokat a kritikus véleményemmel, vagy ha nincs jó kedvem (amire egy nem kedves ember mindig talál valami okot), akkor ezt feltétlenül mindenkivel éreztetnem kell, hiszen különben “…nem vagyok őszinte”.

Ebben az érvelésbe csúszik néhány hiba…
Az őszinteséget nem jó összekeverni azzal, hogy másokkal bánok nyersen és barátságtalanul, amikor rossz kedvem van. Az őszinteség az, ha elmondom a másiknak a rosszkedvem okát – ha nem tudom, akkor azt is be lehet vallani 🙂, ebből rögtön tudhatja, hogy nem ő a hibás és azt is, ha segíthet abban hogy jókedvem legyen. Mindezt nem panaszáradatként kell a másik nyakába zúdítani, hanem szavakkal kifejezve azt, hogy mit érzek – szomorúság, megbántottság, düh – és keresgélni ezeknek az érzéseknek az okát. Ha nem hagyjuk, hogy a negatív érzések eluralkodjanak rajtunk, akkor sokkal könnyebb lesz megoldani a problémáinkat – bár elismerem ez sok energiát és tudatosságot kíván. 🙂

A Boldogságnaptárak készítésekor történt velem, hogy amikor átvettem a naptárakat, örültem, hogy végre készen vannak (több okból is csúszott a nyomtatás), ezért vizsgáltam meg aprólékosan a mintát – elég rossz fényviszonyok között történt az átadás. Amikor 10 perccel később jó világításnál néztem meg a kész terméket, akkor nagyon rosszul éreztem magam…
Egyáltalán nem olyan volt, mint amit szerettem volna, nem szívesen adok ki a kezemből rossz minőségű dolgot, különösen nem, amivel már hetek, hónapok óta dolgoztam. Vagy inkább: évek óta, hiszen a pozitív pszichológiával már 5 éve foglalkozom komolyan.

Dühöt éreztem, csalódottságot, tehetetlenséget.
Kicsit hibásnak éreztem magam, hiszen nem néztem meg jól, amikor átvettem, de a másik felet is hibáztattam, hiszen ez nem az a minőség volt, amire számítottam a megbeszélés alapján.
A barátnőmnél voltam éppen, neki kidühöngtem magam, aztán még két telefonbeszélgetést is végeztem két olyan emberrel, akiknek a véleményében megbízom.

Egész éjjel nem aludtam, illetve kb másfél óránként ébren voltam, hiszen úgy éreztem, hogy nem kevés pénzt dobtam ki az ablakon, ráadásul ár idő sem volt arra, hogy másik nyomdát keressek.
A negatív érzések és a tehetetlenség előhozza az agresszív részemet – amivel tulajdonképpen semmi baj nincs, hiszen meg kell tudnunk védeni magunkat…

DE – és ez a de nagyon fontos:
alaposan meg kell vizsgálni, hogy mit szeretnénk elérni!

Reggel, kicsit távolabbról, de még mindig tele indulattal megpróbáltam kicsit higgadtabban keresni a megoldást – elővettem papírt és ceruzát és leírtam, hogy mit szeretnék, milyen megoldások elfogadhatóak számomra.
Leírtam azt is, hogy mit érzek, hogy el tudjam mondani, mert ezáltal érthető lesz a nem túl kedves hangnem – nem bíztam abban, hogy kedves tudok maradni…, és nem is akartam túl kedves és megértő lenni a másik féllel, mert addigra alaposan átvizsgálva a helyzetet oda lyukadtam ki, hogy nem én hibáztam, hanem a nyomda.

És még egy fontos DE:

Nem az volt a célom, hogy akivel beszélek, rosszul érezze magát, hanem az, hogy együttműködő partner legyen abban, hogy mindkettőnknek elfogadható megoldást találjunk.

A telefonbeszélgetést azzal kezdtem, hogy előre bocsánatot kértem azért, hogyha esetleg bántó és személyeskedő lennék a későbbiekben, de nagyon felindult állapotban vagyok, mert csalódtam, amikor megláttam a kész Boldogságnaptárakat.

A beszélgetés végén nagyon elégedett voltam magammal, mert sikerült asszertíven kommunikálnom – ami annyit jelent, hogy se túl nyuszi, se túl tigris nem voltam, hanem kellően határozottan képviseltem a saját álláspontomat, de nyitott voltam a másik fél érdekeit is figyelembe venni. Mindezt KEDVESEN tettem, hiszen a másik fél nem támadott engem meg, nem akart megenni, csak éppen egy akaratlan hibát vétett, amit jóvá lehet tenni.
(Hiszen ő, akárcsak én csak figyelmetlen volt, amikor a kész naptárak minőségét ellenőrizte – ugyanazt a hibát követtük el mindketten, persze tudom magam mentegetni, hogy szakmailag ő követett el hibát, én csak naivan azt gondoltam, hogy oké lesz a naptár – de ha magamat fel tudom menteni, akkor a másiknak is lehet olyan indoka, amiről, ha tudok, akkor elfogadom, hogy nem direkt rosszindulatból akart nekem problémát okozni…, ugye? 🙂 )

Fontos a KEDVESSÉG, mert kifejezi azt, hogy nem ellenségek vagyunk, hanem lehet velünk együtt élvezni az életet és megoldani a problémákat.

Mi az indok arra, hogy tigrisnek mutassuk magunkat, amikor csak szomorúak vagy csalódottak vagyunk?
Legyünk EMBERSÉGESEK, hiszen EMBEREK vagyunk! 🙂

Thanks for rating this! Now tell the world how you feel - .
Hogy tetszett ez a bejegyzés?
  • Kevés információ
  • Hasznos volt
  • Nagyon betalált
  • Átlagos volt
  • Nem tetszett
  • Érdekes volt

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük