Pozitív pszichológia mindenkinek VII. – konfliktuskezelés, problémamegoldás

posted in: Pozitív pszichológia | 1

Az ábrámhoz az alapötletet a Thomas Killmann modell adta, erre bárki rákereshet az interneten, ő határozta meg az öt konfliktuskezelő alaptípust, sok jó és informatív anyaghoz hozzá lehet jutni a témában. Amiért mégis írok róla (bár előadásomban még nem szerepelt), az az, hogy megihletett az ábra. 🙂
Keveset változtattam rajta, de ettől a kevéstől nekem más megvilágításba helyezte a problémákhoz való hozzáállásomat. Nem gondolom, hogy mindenkinek megvilágosodás-szerű élménye lesz, de mindent megteszek ennek érdekében. 🙂
Ja; kicsit hajaz a flow ábrámra is… 🙂 – ettől még jobban szeretem! 🙂

 

 
Most a vicceskedni akaró énem miatt itt van még egy ábra, ami ugyanez, csak játszottam egy kicsit 🙂 :

 

 
Gyorsan átfutom a lényeget. Az öt attitűd, amivel kezelhetjük a problémákat, vázlatos kifejtéssel:

– kényszerítő
azaz, amikor én megmondom, hogy mi legyen, senkinek nincs beleszólása, és én kizárólag a saját érdekeimet veszem figyelembe. (cápának szokták hívni; van egy kicsit barátságosabb elnevezése is: oroszlán, ő az, aki ugyan a saját érdekeit tartja legfontosabbnak, de képes elhitetni másokkal, hogy közösek az érdekeik)
– alkalmazkodó   valaki mondja meg 🙂 , elfogadom más megoldását, se kedvem, se energiám beleszólni a probléma megoldásába, alkalmazkodom másokhoz, az én érdekeim nem fontosak (a nagy tohonya maci a jelképe)
– elkerülő
nincs is probléma 😀 , nem az én dolgom, nem is látom, miért lenne ez probléma, messze megyek, nem is létezik ( strucc – a feje a homokban 🙂 )
– kompromisszum-kereső   nagyon szeretnénk, hogy mindenkinek legyen jó, ezt úgy érjük el, ha mindenki többé-kevésbé lemond az igényeiről, igazából senki nem jár jól, és rosszul sem. (róka, vagy medúza-ként láttam ábrázolni, én inkább valami mást szeretnék találni, de még nincs meg.)
– megoldó   ennél a típusnál is azt szeretnénk, hogy mindenkinek jó legyen, de úgy, hogy mindenkinek az igényei ki legyenek elégítve, az én érdekeim is és a “mi” érdekei is figyelembe legyenek véve.

Azért emeltem ki a “mi”, mert én itt fedeztem fel, a bennem eddig nem tudatosult momentumot. Biztos nem lesz mindenkinek újdonság, de nekem az volt. 🙂
A konfliktusnál figyelembe venni a Csíkszentmihályi által fontosnak tartott komplexitást (a komplex személyiségnek hívja a kellően differenciált és megfelelő integráltsággal rendelkező személyiségeket – ha egy ilyen személy a pszichikus energiáit egy transzcendens cél érdekében használja, akkor azt T, vagyis Transzcendens személyiségnek nevezi.) Tehát, ha egy problémánál ugyanannyira fontosnak tartom a saját érdekeimet, mint a “mi” érdekeinket, akkor születhetnek valóban hatékony megoldások. 🙂

Az ábrámmal kapcsolatban még egy számomra lényeges kiemelni-valót látok: nagyon fontosnak tartom, hogy ne tőlünk független ellenfélként nézzünk arra/arra a csoportra, akivel/akikkel a konfliktusunk van; hiszen a “mi”-nek én is része vagyok, és az optimális megoldáshoz nem csak az szükséges, hogy én egyedként jól járjak, hanem az is, hogy mi, mint csoport jól járjunk! Nem érezhetem igazán jól magam, nem lehetek teljesen hatékony az evolúció szempontjából, ha a másiknak rossz, ez a “mi” lényege. A flow-s evolúció elméletre utalva: a fejlődés nem csak tőlem függ, hanem mindenkitől, az én érdekemet egyeztetnem kell a közös érdekkel, hogy mások is pozitív irányba mozdulhassanak el, hiszen akkor nem gátolják a fejlődést!
Érzésem szerint sok konfliktusunk/problémánk hamarabb oldódna meg, ha erre a nézőpontra rászoktatnánk magunkat. Ha valóban eredményes és hatékony szeretnék lenni az életben, akkor nem hihetem azt, hogy egy konfliktus harcot is jelent – hiszen nem járok jobban, ha másikat beledöngöltem a földbe, mert nem használtam ki az ő tudását, tapasztalatait, energiáját. És akkor sem érezhetem jól magam, ha átengedtem az irányítást, mert foglalkoznom kell a céljaimmal. Ha elbújok, mintha minden rendben lenne, akkor pedig egy az egyben megakadályozom a fejlődést. A kompromisszum nem hangzik rosszul, ám egy kicsit mindenki csalódott, mindenki vesztes, ha nem így látom – mert optimistán gondolkodom, akkor pedig ez esetben eltakarom a valódi jelenlévő negatívumokat – ezért is van középen a kompromisszum-kereső hozzáállás, mert mind a négy különböző problémakezelő megoldásból tartalmaz valamennyit (a struccból is 🙂 ).
Természetesen nem minden konfliktusnál kell a legjobb közös megoldásra törekednünk, vannak helyzetek, amikor tényleg nincs számunkra konfliktus, van amikor a másiknak tényleg fontosabb a “győzelem”, van amikor fontos, hogy az legyen, amit én akarok és van, amikor a kompromisszumok nyújtják a legelérhetőbb lehetőséget. Minden helyzet más és más, a megoldási stratégiánk függhet attól is, hogy mennyi időt és energiát szánunk rá/tudunk rá szánni – én csak azt szeretném, ha minél többször ilyen szempontból is átgondolnánk a problémáinkat és nem ragadnánk le annál a stratégiánál amit megszokásból használunk!

…a vicces ábrámmal kapcsolatban: … fogalmam sincs, hogy a szakállas férfiak hajlamosabbak-e a konfliktuskerülésre, bár mintha rémlene valami a takargatási hajlamukról valami pszichológiai kutatásból … és  a tapasztalataim sem cáfolják ezt a feltevést – se a takargatást (nem feltétlenül mások elöl), és a konfliktuskerülést sem. 🙂

 

A bejegyzéseimben közzétett ábráim saját készítésűek, ha valaki használni szeretné, tegye, ám a szerzői jogok miatt a forrást (vagyis engem) meg kell említenie. Köszönöm! 🙂
Thanks for rating this! Now tell the world how you feel - .
Hogy tetszett ez a bejegyzés?
  • Kevés információ
  • Hasznos volt
  • Nagyon betalált
  • Átlagos volt
  • Nem tetszett
  • Érdekes volt

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük