Pozitív pszichológia mindenkinek II. – flow

posted in: Pozitív pszichológia | 0

   Folytatom az előadásaimra készített ábrák bemutatását, leírását. A második ábra a flow élményekről, bekövetkezésükhöz szükséges állapotokról, és még néhány dologról szól…és egy kicsit kiszíneztem az eredetihez képest, mert így még szebb lett! 🙂
Megpróbáltam egy ábrába minél több információt beletenni, ennek megfelelően ez valószínűleg egy jó hosszú bejegyzés lesz. 🙂

   Az ábra leírását azzal kezdeném, hogy a négy nagy körben található fogalmak lelkiállapotokat, érzelmi állapotokat jelölnek(flow, nyugalom, stressz, apátia). Az ábrán egymáshoz képest úgy helyezkednek el, mintha egy koordináta rendszerben lennének – a koordináta rendszer origó pontja a két fekete egyenes találkozása, a tengelyek pedig 45 fokkal el vannak forgatva a megszokotthoz képest. A tengelyek szintén érzelmi állapotokat jelölnek, külön külön elnevezéssel a negatív és a pozitív irányban (kontroll <=>tehetetlenség ; érdeklődés<=>unalom). A piros, szaggatott, vízszintes vonal azt jelzi, hogy az alatta levő területen az pszichikai entrópia növekszik, a vonal feletti területen pedig a negentrópia fokozódik. Vagyis tudatunk egyre rendezettebb az entrópia vonal felett, egyre koncentráltabb a figyelmünk, ahogy feljebb emelkedünk. A vonal alatti területen pedig gondolataink egyre rendezetlenebbé, kuszábbá válnak, szétszóródik a figyelmünk, nem mi irányítjuk a gondolatainkat a tudatunkban.
   E gyors vázlatos leírás után – amiről egy kicsit azt gondolom, hogy minden további szócséplés felesleges 🙂 – megpróbálom részletesebben is kifejteni, mit is lehet még elmondani az ábra alapján.

   Kezdjünk a flow állapottal: az állapot eléréséhez arra van szükség, hogy az érdeklődés és a tevékenység irányítottsága (ebben az összefüggésben a gondolkodás is tevékenységnek számít) egymáshoz képest megfelelő legyen. Vagyis a kíváncsiság és a kontroll nagyjából azonos mértékű kell, hogy legyen, ám ez egyre kevésbé számít, amikor az egyik vagy a másik fokozódik.  Az előző bejegyzésben említett feltétel – a képességek és a feladat összhangja – is leolvasható az ábráról, mert az érdeklődésünk nagyságát a feladat pontos meghatározásával tudjuk megadni, a képességeink nagyságával pedig a tevékenység felett végzett kontrollt lehet meghatározni. Azaz: alacsonyabb képességekkel kisebb feladatokat tudunk flowban végezni, és minél nagyobb feladatot kapunk annál magasabb képességekkel kell rendelkeznünk, ahhoz, hogy flow állapotba kerüljünk, amikor elvégezzük. Ha túl nagy a feladat a képességeinkhez (kontrollhoz) képest, akkor stressz állapotba kerülünk, ha pedig túl magasak a képességeink a feladathoz képest, akkor elvesztjük az érdeklődésünket (átlépünk az origón) és nyugalmat fogunk érezni. Mind a stressznél, mind a nyugalomnál van olyan állapot, ami még az entrópia vonal felett található, tehát még “jó érzés”, jó irányba vezethet, motiválhat, de mindkettőnél fennáll a veszély, hogy az entrópia vonal alá csúszunk és unatkozni kezdünk, vagy aggodalmaskodni. Ezek az állapotok már erősen jelzik, hogy ha nem teszünk valamit gondolataink rendezéséért, akkor menthetetlenül süllyedünk lefelé, az entrópia növekedése miatt – végállomás az apátia, vagyis az egykedvűség. Nagyon nehéz most csak az ábra magyarázatánál maradnom, de megpróbálom megállni, hogy elkalandozzam. 🙂 Amit nem fejtettem ki, de lényeges: minél magasabb a cél, vagy minél jobbak a képességeink valamiben, annál nagyobb esély van arra, hogy az adott tevékenységet flowban végezzük. Vagyis külön külön is motiválhatnak minket arra, hogy a flow által fejlesszük a képességeinket, vagy flow állapotban lássunk meg újabb és újabb magasabb célokat. Ez azért lehet fontos, mert a flow autotelikus tevékenység (tehát azért csinálom, mert jó csinálni), és ezt az állapotot kétféle megközelítéssel is el lehet érni: az is oké, ha nagy kitartással és szorgalommal fejlesztem a képességeimet, és az is oké, ha a kíváncsiságom, a magas cél kitűzése hajt a flowban végzett tevékenységbe. Mindkét esetben maga a flowban végzett tevékenység miatt szinte önmaguktól fejlődnek a képességeink, és szinte erőfeszítés nélkül, könnyedén érjük el céljainkat. (Azért ne felejtsük el, hogy ezeket is értékeljük – mind a befektetett munkánkat, mind az elért célt! Persze, nem mindenki tartja 7 évig a wcben, majd ezt követően fogalmamsincsholegydobozban az érmeit, kupáit… – úgyhogy a “könnyedén” elért eredmények értékelésére való felszólítás lehet, hogy csak magamnak szól. :))
  
   Ez egy felettébb összetett ábra… 🙂 Az egyik kedvenc agyszüleményem egyébként, csak nem gondoltam, hogy ennyire nehéz írni róla… Bár mostanában megcsináltam egy tesztet (nem először, de mindig elfelejtem mi is vagyok. 😀 ), és ott világosan le volt írva, hogy nekem nem könnyű világosan elmondani, ami a fejemben van, mert nagy része intuitív eredetű, ahogy el akarom mondani az viszont logikus és rendszerezett – na ettől a furaságtól érthetetlen néha, amit írok. 🙂

   De folytatom azért az ábra elemzését:
Nagyjából az következik most, hogy elmondjam, hogy miért található a stressz és a nyugalom az entrópia vonal két oldalán is. Kezdem a stressz – amit egyébként eustresszként és distresszként szoktak ketté választani, ezek a pozitív és negatív stressz elnevezései. Flow szempontjából a lényeges különbség a kettő között az, hogy az egyik segít elérni a céljainkat, a másik viszont szétzilálja a figyelmünket és ezzel megakadályozza, hogy sikereket érjünk el. Az eustressz (ez a rész található az entrópia vonal felett) a cél elérése érdekében motivál minket képességeink fejlesztésére. Tehát ha az érdeklődésünk magasabbra vezet, mint amennyire képességeinkből telne, akkor az eustressz miatt hajlandóak vagyunk energiát tenni abba a munkába, ami képességeink növeléséhez szükséges. Ha viszont képességeink jóval alacsonyabbak (vagy akár csak mi érezzük alacsonyabbnak!), mint ami a cél eléréséhez kellene, akkor a stressz distresszé válik és eluralkodik rajtunk az aggodalom, a félelem, hogy soha nem érjük el a kitűzött célt – így is lesz, emiatt viszont előbb utóbb az apátiában landolunk. 🙁
Hogy mi ilyenkor a teendő? Na ez az, amiért imádom ezt az ábrát… nézzük csak meg, hogyan juthatnánk a distressz (a stressz entrópia vonal alatti része) állapotából, újra valami élvezhető helyre (bárhová az entrópia vonal felett)! Ami az ábrán (számomra – de azt hiszem, ez az intuitív részem) világosan látszik, hogy ami lefelé húz minket az a distressz állapotában az aggodalom és a tehetetlenség. Ami ellenkező irányba hat az a fekete egyenes másik “vége”, vagyis a kontroll, tevékenységünk irányítása. Tehát növelnünk kell a képességeink nagyságát (gyakorolni a tevékenységet), ezzel egyidőben, hogy a distressz megszűnjön szükség van a cél (vagyis az érdeklődés nagyságának) csökkentésére is, hogy minél kevesebb energiánkba teljen az entrópia vonal átlépése, minél hamarabb flow állapotba kerülhessünk.
   Ez azért fontos, mert – és ezt eddig nem említettem ebben a bejegyzésben: flow állapotban nem használunk energiát ahhoz, hogy egyre magasabbra emelkedjünk az entrópia vonal fölé. Vagyis flow állapotban gyerekjáték a képességfejlesztés, és a kíváncsiság fenntartása is. 🙂 Én egy felfelé tartó spirállal tudnám ezt ábrázolni, ami a figyelmet, mint pszichikai energiát használja hajtóerőnek, ami mint az előző bejegyzésből kiderült a flow állapot elején nagyon fontos és nagyon tudatos koncentrációt igényel, de… tadamm: később már magától megmarad a fókusz. Szerintem, csupa jó hír! 🙂
   Nézzük most a másik oldali “lecsúszási” lehetőséget: a kétfajta nyugalmat. Az entrópia vonal feletti részt úgy tudnám jellemezni, mint amikor megpihenünk egy jó kiadós megterhelés – fizikai, vagy szellemi – után (ami, remélhetőleg flowban történt), és kicsit ellazulunk a semmitevésben, illetve abban, amihez nem kell minden képességünket maximálisan kihasználni, vagyis a cél nem olyan magasan van, hogy az bármennyire is stresszeljen (eustressz sincs). Ilyen tevékenység lehet bármi, ami pihentető, ellazító, és nem érdekel minket annyira, hogy egy konkrét célra fókuszáljunk, viszont szükség van valamely képességünkre ahhoz, hogy tevékenykedjünk. Az entrópia vonal alá kerülni akár észrevétlenül is lehet, hiszen egyik pillanatban még egészen jól érezzük magunkat, némileg a figyelmünk is rendezett, a következő pillanatban pedig enyhe unalmat érzünk, és egyre inkább elveszítjük az érdeklődésünket a tevékenység iránt. Egy nagyon jellemző példa erre a tévénézés, hiszen egy darabig érdekel minket a műsor, mondjuk a film, ha nem érdekes akkor viszont átcsúszunk az entrópiavonal alá, és már energiát kellene befektetni abba, hogy valami felkeltse az érdeklődésünket, hogy valamivel nagyobb arányban legyen szükség valamely képességünkre (tévénézés esetén ez valószínűleg leginkább az intelligenciánk, felfogó képességünk)  – ami egy unalmas tévéműsornál gyakorlatilag lehetetlen, ezért szépen lassan belesüllyedünk az egykedvű tévénézésbe, ami az entrópiával egyenlő. 🙁
   A kiút az ábráról ismét leolvasható: kell valamilyen tevékenységet keresnünk (ebbe bizony energiát kell belerakni), amiben nem túl magasak a képességeink, ehhez a képességhez keresni kell egy viszonylag alacsony célt, hogy nehogy átessünk a distressz állapotába. A cél eléréséhez szükség van természetesen némi motivációra, amit annál könnyebben találunk minél kevesebb energiaráfordítást igényel. Természetesen választhatunk jóval magasabb célt is, de ez csak akkor fog tudni “felrántani” minket, ha az érdeklődésünk, kíváncsiságunk nagyon nagy fokú.

   Tehát általános tanácsom arra az esetre, ha valakit az apátia réme fenyegetne (ami egyébként a pozitív pszichológia szerint minden egészséges lelkületű embernél normális jelenség – bizonyos fokig):
Keressünk egy olyan számunkra kedves tevékenységet, amihez nem kellenek óriási képességek, és nincsenek ezzel kapcsolatban óriási céljaink => tehát viszonylag kevés energia ráfordítással flow állapotba kerülhetünk általa – és ezzel már megállíthatatlanul elindultunk a negantrópia növekedése felé – vagyis az ábrán függőlegesen felfelé. 🙂
   Az egyetlen gond ezzel a tanáccsal, hogy arra ugyan teljesen jó, hogy kikerüljünk az apátia gödréből, ellenben nem alkalmas arra, hogy a flowt az evolúció szolgálatába állítsa…ettől viszont (nem szükségszerűen, de valószínűleg) üresnek tűnik ez a fajta tevékenység. (Gondoljunk csak a számítógépes játékokra – amiket a legtöbben nem azért játszunk, mert így használjuk ki legjobban a képességeinket, ám megfelelnek a fenti leírásnak.) A flow állapot energia felhasználásának hatékonyságát akkor aknázzuk ki a legjobban, ha a pszichikus energiánkat (figyelmünket) olyan cél érdekében hasznosítjuk, amivel a személyes erősségeinket (kicsit blogoltam már róla) az emberiség érdekeit figyelembe véve  fejlesztjük, használjuk fel. Na, ez az amiről majd egy következő alkalommal írok. 🙂

    A bejegyzéseimben közzétett ábráim saját készítésűek, ha valaki használni szeretné, tegye, ám a szerzői jogok miatt a forrást (vagyis engem) meg kell említenie. Köszönöm! 🙂

Thanks for rating this! Now tell the world how you feel - .
Hogy tetszett ez a bejegyzés?
  • Kevés információ
  • Hasznos volt
  • Nagyon betalált
  • Átlagos volt
  • Nem tetszett
  • Érdekes volt

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük