KAPCSOLATOK – Március 1.

posted in: Napi segítségek | 0

Márciusban az emberi kapcsolatainkkal foglalkozó feladatok vannak a Boldogságnaptárban, mert az életünkben nagyon fontos boldogságmutató mérce is lehet az, hogy milyen kapcsolataink vannak és mennyire ápoljuk tudatosan ezeket a kapcsolatokat.

Csíkszentmihályi Mihály egyik tanulmányában, amelyben mélyinterjúkat készített Nobel díjas tudósokkal és elismert művészekkel is (60-90 éves korukban készült az interjú), kitér arra a kérdésre is, hogy mi az, amit ezek a valóban sikeres életet élő emberek másként csinálnának, ha elölről kezdhetnék az életet.

A legtöbb válaszadó két dolgot emelt ki:

  • több időt töltene a családjával, barátaival, és
  • többet foglalkozna a testi egészségével – ezzel áprilisban foglalkozik a Boldogságnaptár

 

Talán 60 éves kor környékén érti meg az ember, hogy fontos a szeret, fontos, hogy együtt tegyünk dolgokat, fontos, hogy kapcsolódjunk másokkal, hiszen megtapasztalni a másokkal való EGYSÉG-et éppoly személyiség építő hatású, mint megismerni az, hogy miben különbözünk másoktól. Egyediek csak másokhoz képest lehetünk, és az, hogy ezt értékként jelenjen meg a világban, ahhoz az egyediségünket mások érdekében kell felhasználnunk. Ehhez pedig meg kell ismernünk a többi embert is, kapcsolódnunk kell egymáshoz.

Semmi sem működik magától a világban, mindenért tennünk kell. Bár elismerem, hogy vannak kapcsolatok (és egyéb dolgok), amelyek könnyedén, szinte észrevétlen energia-körforgással üzemelnek, de ezeknél a rokoni-baráti kapcsolatoknál is előfordul olykor, hogy tudatosan is tennünk kell azért, hogy valóban élőek, elevenek maradjanak. A kapcsolataink jó része viszont olyan, hogy ha semmit energiát nem teszünk bele, rosszabb esetben csak kiveszünk belőle, akkor viszonylag rövid idő alatt szétszakadnak az összekötő szálak, és egyedül találjuk magunkat.

Az egyedüllét sok embert nem zavar, de nagyon könnyen átcsúszhat magányosságba, ha az ember nem foglakozik másokkal. És nem csak azt kell megtanulnunk, hogy minden kapcsolatért tenni kell, hanem azt is, hogy a szeretet sokféle módon megnyilvánulhat.

Meg kell tanulnunk valóban megismerni a másikat, hogy mi az, amivel mi valóban adunk neki, és ő képes elfogadni is azt, amit mi neki szántunk. Mert persze; adni jó…, de még jobb dolog úgy adni, hogy látom a másik arcán a valódi örömöt, érzem, ahogy feltöltődött attól, amit tőlem kapott. És most természetesen nem csak tárgyakról, nem csak ajándékokról beszélek (bár azokra is ugyanúgy igaz, hogy ismerni kell a másikat ahhoz, hogy az ajándékkal emeljük a hangulatát, az energiaszintjét).

Jó tudni a másik szeretetnyelvét (szeretnyelv teszt), de ha ez nem megy, akkor két dologgal is közelebb jutunk a megismeréséhez:

  • próbáljuk ki mind az ötféle szeretet- adási módot (minőségi idő, ajándék, érintés, dicséret, szívességadás), és próbáljunk meg rájönni, hogy melyik okozott a legnagyobb örömöt a másiknak;
  • figyeljük meg, hogy a másik hogyan fejezi ki a szeretetét (ajándékot ad?, megdicsér minket?, stb), és azt adjuk mi is neki, mert a legtöbb emberre igaz, hogy úgy, azt adja, amit kapni szeretne.

 

Természetesen az emberi kapcsolataink közé nem csak a szerelmünk, a barátaink, a családtagjaink tartoznak, hanem mindenki, akivel bármilyen kicsi találkozásunk is van.

Annyira ragyogóan indult a hétfő reggelem… – és ezt egy nagyon kedves, hozzáértő és segítőkész hölgynek köszönhetem, aki az egyik biztosító társaságnál az ügyfelekkel foglalkozik. 🙂 Elfeledkeztem a kötelező biztosításomról (nem adtam meg az új levelezési címemet, ezért nem ért el hozzám az éves csekk), és csak pár nappal a lejárat után jutott eszembe, hogy intéznem kellene valamit. Ekkor jött a hétfői telefon – már az is feldobott, hogy nem valami automatával kellett beszélgetnem a nyomógombokon keresztül, hanem felvette egy szintén kedves hangú hölgy és rögtön át is kapcsolt a megfelelő helyre. Ahol szintén pár másodperc után vette fel az ügyintéző a telefont – pedig hétfő lévén előre számítottam egy hosszabb várakozásra. Néhány biztonsági kérdés, a beazonosításom után, és máris a megoldásnál tartottunk – új levelezési cím beállítása, majd egy gyors érdeklődés, hogy lehet-e emailben, mert akkor az átutalást is gyorsabban tudom intézni, mintha levélre várok…, persze, hogy lehet, pár perc múlva küldi is. Letettem a telefont és a mail, az adatokkal kettő percen belül megérkezett! 🙂 Nem tudtam nem megköszönni pár sorban a hölgynek a szupergyors és nagyon hatékony ügyintézést, további szép napot kívánva… – és még erre is visszaírt két kedves sort. 🙂 Tényleg feldobta a hétfő reggelemet, hogy így is lehet… 🙂 Nem bosszankodva a automata telefonközpont körülményességén, nem várakozva hosszú percekig, és nem bonyolítva semmit, amit nem muszáj. 🙂

Hálás voltam mindenért! 🙂

És hogy mi köze mindennek az emberi kapcsolatokhoz?

Nem barátom, nem rokonom, nem is ismerjük egymást. Még csak nem is láttuk egymást. Csak telefonon beszéltünk pár percet, és mégis: a kedvesség, a figyelem amivel felém és a problémám felé fordult szinte érezhető együtt áramlást indított be, amitől könnyeddé vált a megoldás. És örömtelivé az ügyintézés számomra – és nagyon remélem, hogy ezt ő is érezte, és neki is kicsit feldobtam a napját, egyetlen köszönő levéllel… ! 🙂

Csodás napot mindenkinek! 🙂

ANYAGI FEJLŐDÉS – Február 2.

posted in: Napi segítségek | 0

Mielőtt bármilyen fejtegetésbe kezdenék arról, hogy mit is értek anyagi fejlődés alatt, szeretném, ha újra megnéznénk a Boldogságnaptár elején található fát.

 

 

Kiemeltem a februári témakörünket – helyes kis virágokkal – , hogy egyértelmű legyen mit is akarunk elérni ebben a hónapban.

Azt szeretnénk, hogy kivirágozzon életünk anyagi fejlődésének ága, területe.

Kezdjük azzal, hogy újra visszatérünk az alapokhoz, vagyis megvizsgáljuk miből tudunk táplálkozni.

A gyökerek látják el élelemmel, tápanyaggal a törzset és a fa ágait is.
Tehát az egész fa akkor lesz élettel teli, ha a pozitív érzelmek segítségével feltöltjük az energiaraktárainkat nap, mint nap. 🙂

Az anyagi területen főként a jövőbe vetett hitünk, a jelennel való elégedettségünk és a múlttal kapcsolatos hálánk tudatosítása fontos a mindennapokban. Gondolkodjunk el azon, hogy ezeket a pozitív érzéseket hátráltatja-e bennünk valami, ha igen, akkor próbáljunk meg megszabadulni a negatív hiedelmeinktől, és helyezzük a hangsúlyt a pozitívumokra!

Ahhoz, hogy a pozitív érzelmekből adódó energia eljusson a a gyökerektől a faágakig, azt is meg kell vizsgálnunk, hogy a fa törzsét alkotó erényeket fejlesztettük-e magunkban eléggé ahhoz, hogy elég erősek legyünk a fa ágak növesztéséhez, virágoztatásához.

Tudunk-e adni és elfogadni nyitott szívvel ,szeretettel?

Teszünk-e azért, hogy fejlesszük tudásunkat a pénzügyi területtel kapcsolatban?

Hiszünk-e abban, hogy mindent megkaphatunk, amire vágyunk?

Van türelmünk kivárni amíg megkapjuk, amire vágyunk és tudunk-e elégedettek lenni azzal, amink van?

Valóban saját igényeinket akarjuk kielégíteni vagy a média és a minket körülvevő társadalmi közeg irányítja a vágyainkat?

Merünk-e új utakat választani, bátran szembenézünk-e a kihívásokkal, vállaljuk-e döntéseink következményét?

 

Az erényekkel felvértezve elég erősek leszünk ahhoz, hogy elérjük a céljainkat! 🙂

Ne felejtsük el, hogy ezeket a célokat ki is kell tűznünk – ezen a héten ezek összeírása a feladatunk – az anyagi fejlődés különböző területein.

Ide tartoznak a minket körülvevő tárgyak – nem csak a mennyiségük, hanem a minőségük is.., vagyis az,

– hogy mennyire vigyázunk a tárgyainkra ?
– hány olyan tárgy van a lakásunkban, ami egyáltalán nem használunk (mert elromlott, vagy mert egyáltalán nincs rá szükségünk) ?
– megtartjuk-e azokat a tárgyakat is, amikre ránézve nem érzünk örömöt?
– tisztán, rendben tartjuk-e a környezetünket?

 

Az anyagi területhez tartozik még a stabilitás is:
– mire van szükségünk ahhoz, hogy biztonságban érezzük magunkat?

 

Végül természetesen a pénzügyeinkkel is foglalkoznunk kell:
– bevételeink és kiadásaink egyensúlyban vannak?
– költünk felesleges dolgokra, amik se nem hasznosak, se nem okoznak örömet,
– megfontoljuk kiadásainkat?
– valóban kapunk örömöt azoktól a dolgoktól, amikre pénzt költünk?

 

És talán az egyik legfontosabb kérdésen elgondolkodtunk már;

mennyire tartjuk fontosnak ezt az életterületet?
Ha fontos, tegyünk azért, hogy fejlődjön az életünk ezen ága is! 🙂

Ha viszont nem gondoljuk fontosnak, akkor viszont annyit se foglalkozzunk vele, hogy panaszkodunk vagy irigykedünk – hiszen ezek pont azt bizonyítják, hogy mégis fontos, csak elégedetlen vagyunk a helyzetünkkel, és tehetetlennek érezzük magunkat az előrehaladással kapcsolatban…

 

Az én személyes véleményem látszik az ábrán látható Boldogságfából is:

mindegyik életterület fontos a kiegyensúlyozott élethez, és ha valami nem működik úgy, ahogy szeretnénk, akkor tennünk kell érte! 🙂

 

Mindenkinek csodás februárt kívánok! 🙂

Izland

posted in: Ágas-bogas boldogság | 0

Este 8 körül érkeztünk meg Reykjavíkba 4 órás repülőút után.

A hotelünk a belvárosban volt, kellemes hangulatú sétáló utcában.

Valamivel később elindultunk éttermet keresni, és hamarosan találtunk is egy szimpatikus helyet.

Kétféle halételt rendeltünk, mindkettő fantasztikusan finom volt.

Sörkóstolót is kértünk, azt gondoltuk, hogy ez négy különböző sörből fél decit jelent, mert a mellettünk lévő asztalnál ezt láttuk, de amikor kihozták, kiderült, hogy bár valóban négyféle, ám kb 2 deci. Nos…, volt közöttük 11 % feletti alkoholtartalmú is… 🙂

Kávés, csokis, dögerős és a negyedik.

Hazataláltunk – ebben sokat segített, hogy felismertük a szomszédos boltot a  kirakatban alvó macskáról, mivel ugyanabban a pózban volt, mint amikor odafelé elsétáltunk mellette.

Másnap reggel 8.20-kor töksötétben – mintha este 10 óra lenne, átsétáltunk a másik hotelhez, ahonnan a “golden circle” túra indult.

A buszút éjszakai sötétben telt, állítólag majd 11 körül kel fel a nap.

Fél 11 körül kezdett világosodni az ég alja,  ekkortól már néha ki lehetett venni, hogy milyen táj van körülöttünk.

Egy hegy, mintha vöröslő homokkal lett volna beszórva…, fotózni nem tudtam, de kiderült, hogy a 2010es vulkánkitörés helyszínét láttam.

11 után megérkeztünk a vízeséshez. Nagy. Nagyon nagy.

Monumentális látvány és lehengerlő erő árad a természetből.

Meg hideg szél.

Meg jeges út.

És fantasztikus hegyek mindenfelé, ha körbenéz az ember.

A nap nem látszik, de fénye rózsaszínre festi a vele szemben levő havas hegycsúcsokat.

A felhők a rózsaszín, a narancsszín és a kék ezerféle árnyalataiban pompáznak.

A természet kitett magáért ma, gyönyörű a táj bárhova nézek.

Ezeken a helyeken ilyen kocsikat is láttunk, nagyok voltak, meg érdekesek. 🙂

A vízesés melletti boltban találtunk még egy érdekességet – szerintem jól állt nekem. 🙂

Később a Gejzírhez utaztunk. Bugyogva forrong többször, több mint száz ember vár a jeges szélben, telefonnal a kezében, hogy sikerüljön lefotózni az egyik kitörést.

Nekünk sikerült – Kedvesem türelmesebb, én sétálgattam, de a pont jó pillanatban mindketten jó helyen voltunk a képhez.

Az ő felvételeiből rakom fel az egész folyamatot, mert nagyon klassz lett a sorozat! 🙂

Kettőkor egy nemzeti parkba indulunk, bár már csak egy-két óra van a naplementéig…

A táj mintha nem a szememnek lenne ismerős, hanem a lelkemnek.

Körben gyönyörű csipkés tetejű hegyek vízeséssel…

Fura elrendezésű sziklákkal…

Aztán elindultunk hazafelé.

A nyolcórás úttól elfáradva befeküdtünk az ágyba, aztán mivel este még programunk volt, ettünk a szállodában, utána pedig indultunk sarki fényt nézni.

Ez sajnos nekünk nem jött össze – fotózni való sem akadt az 5 órás buszban ücsörgés közben – azt hiszem az elfek nagyon elbújtak aznap…

Talán ott lehettek, mint az északi fény. 🙂

Másnap sajnos a bálnákat is hiába kerestük, de a tengeri kirándulás így is érdekes volt.

Láttunk egy csomó delfint, meg egy csomó pirosba öltözött bálnavadászt. 🙂

Először túlzásnak tűnt felvenni a piros vízálló, vastag anorákot a sínadrágra és a sídzsekinkre, de néhány fedélzeten eltöltött perc után, egyáltalán nem tűnt úgy, mintha sok lenne a réteg rajtunk…

A huszadik delfin után már szinte fáztam is, ezért kicsit bementünk melegedni is. 🙂

Az óceánt partján lévő hegyek meg csodaszépek voltak! 🙂

Azért láttunk bálnacsontvázat – többet is:

Bár ez utóbbi nem biztos, hogy bálnacsontváz. :))

És ezt már amúgy is este láttuk, amikor sétálni mentünk az éppen lemenni készülő nap fényénél – igazából fel sem kelt rendesen a nap, inkább csak ugrott egyet a láthatár alján – 11-től 16-ig. 🙂

Egy templom, ami Reykjavík egyik jelképe is – igazán jól nézett ki…

…elölről…

…és hátulról is! 🙂

…és a kapuja is.

Hazafelé még találtam egy elfet is. 🙂

Este a legfinomabb vacsit ettük ottartózkodásunk alatt, olyan “bármit ehetsz, amíg bírod” összeállításban.

Halak, rákok, kagylók – cápa kicsi üvegben (mert nagyon büdös, de az íze egész jó).

A saláták és a desszertek is nagyon ízletesek voltak.

Érdekességként megemlítem, hogy az étteremnek magyar menedzsere volt, s bár nem találkoztunk a nevét láttuk a számlán. 🙂

Másnap már csak egy program várt ránk a hazautazáson kívül; a Blue Lagune-nak nevezett fürdő.

Természetesen meleg vizű fürdő volt, és így nézett ki messziről:

A fürdő bejáratához ilyen sziklás, fura tájon át vezet az út:

Aztán kiderült, hogy tényleg kék a víz.

Olyan világoskék öblítő színű.

Látványra a sűrűsége is olyasminek tűnik, de amikor belementünk kiderült, hogy csak a színe fura, és világossága ellenére, egyáltalán nem átlátszó… – kb 5-6 centiig láttuk a testrészeinket benne.

A felszálló gőz miatt messzire nem is nagyon lehetett látni, úgyhogy igyekeztünk nem messzire kerülni egymástól. 🙂

Nehogy összekeverjük egymást, valaki mással. 🙂

Itt iszap és alga arcmaszkot lehetett kérni, nekem nagyon tetszett, hogy tényleg bár-szerűen volt a vízbe építve, odabenn természetesen nem vízben álltak. 🙂

A naplemente itt is csodás volt…

…még tömegben is..

Voltunk egy barlang gőzfürdőben is, ott semmi értékelhető kép nem készült, de volt egy “sima” barlang is, ahol kicsit jobbak voltak a fényviszonyok. 🙂

A hajam ettől a fura víztől olyan volt, mintha valami szalmakazal lenne fejemen.

Még most is, pedig már egy hajmosáson túl vagyok. 🙂

A fürdőzés végén ezen az úton mentünk a buszhoz…

Itt látszott leginkább a víz “öblítő-szerűsége”. 🙂

És végül ezzel a csodás képpel búcsúzom mindenkitől, aki végignézte az izlandi utazásunk rövid képes ismertetőjét. 🙂

(Valóban ilyen kék volt a víz is az ég is…)

SZERETET – Január 2.

posted in: Napi segítségek | 0

Január 2.

Januárban a SZERETET erényével fogunk foglalkozni, az összes heti feladat ezzel lesz kapcsolatos.
Ezt az erényt EMBERSÉG-nek is szokták nevezni, mivel a többi emberhez való viszonyunkat jellemzi.

Akik csinálták az adventi tesztet, azok tudják, hogy ennek az erénynek három fő összetevőjét emeltük ki;
– a szeretet elfogadása
– a szeretet adása
– kedvesség

Amikor erről az erényről beszélek, mindig el szoktam mondani, hogy én eredendően nem vagyok egy kedves ember. Vagyis: ahhoz, hogy ne pokróc módjára viselkedjek tennem kell.
Mondhatnám azt, hogy “Ilyen vagyok, fogadjon el mindenki ilyennek!”, de észrevettem, hogy sokkal jobban szeretek kedves, mosolygós emberek társaságában lenni, mint olyanokéban, akik szerint az őszinteség egyenlő azzal, hogy bármikor megbánthatok másokat a kritikus véleményemmel, vagy ha nincs jó kedvem (amire egy nem kedves ember mindig talál valami okot), akkor ezt feltétlenül mindenkivel éreztetnem kell, hiszen különben “…nem vagyok őszinte”.

Ebben az érvelésbe csúszik néhány hiba…
Az őszinteséget nem jó összekeverni azzal, hogy másokkal bánok nyersen és barátságtalanul, amikor rossz kedvem van. Az őszinteség az, ha elmondom a másiknak a rosszkedvem okát – ha nem tudom, akkor azt is be lehet vallani 🙂, ebből rögtön tudhatja, hogy nem ő a hibás és azt is, ha segíthet abban hogy jókedvem legyen. Mindezt nem panaszáradatként kell a másik nyakába zúdítani, hanem szavakkal kifejezve azt, hogy mit érzek – szomorúság, megbántottság, düh – és keresgélni ezeknek az érzéseknek az okát. Ha nem hagyjuk, hogy a negatív érzések eluralkodjanak rajtunk, akkor sokkal könnyebb lesz megoldani a problémáinkat – bár elismerem ez sok energiát és tudatosságot kíván. 🙂

A Boldogságnaptárak készítésekor történt velem, hogy amikor átvettem a naptárakat, örültem, hogy végre készen vannak (több okból is csúszott a nyomtatás), ezért vizsgáltam meg aprólékosan a mintát – elég rossz fényviszonyok között történt az átadás. Amikor 10 perccel később jó világításnál néztem meg a kész terméket, akkor nagyon rosszul éreztem magam…
Egyáltalán nem olyan volt, mint amit szerettem volna, nem szívesen adok ki a kezemből rossz minőségű dolgot, különösen nem, amivel már hetek, hónapok óta dolgoztam. Vagy inkább: évek óta, hiszen a pozitív pszichológiával már 5 éve foglalkozom komolyan.

Dühöt éreztem, csalódottságot, tehetetlenséget.
Kicsit hibásnak éreztem magam, hiszen nem néztem meg jól, amikor átvettem, de a másik felet is hibáztattam, hiszen ez nem az a minőség volt, amire számítottam a megbeszélés alapján.
A barátnőmnél voltam éppen, neki kidühöngtem magam, aztán még két telefonbeszélgetést is végeztem két olyan emberrel, akiknek a véleményében megbízom.

Egész éjjel nem aludtam, illetve kb másfél óránként ébren voltam, hiszen úgy éreztem, hogy nem kevés pénzt dobtam ki az ablakon, ráadásul ár idő sem volt arra, hogy másik nyomdát keressek.
A negatív érzések és a tehetetlenség előhozza az agresszív részemet – amivel tulajdonképpen semmi baj nincs, hiszen meg kell tudnunk védeni magunkat…

DE – és ez a de nagyon fontos:
alaposan meg kell vizsgálni, hogy mit szeretnénk elérni!

Reggel, kicsit távolabbról, de még mindig tele indulattal megpróbáltam kicsit higgadtabban keresni a megoldást – elővettem papírt és ceruzát és leírtam, hogy mit szeretnék, milyen megoldások elfogadhatóak számomra.
Leírtam azt is, hogy mit érzek, hogy el tudjam mondani, mert ezáltal érthető lesz a nem túl kedves hangnem – nem bíztam abban, hogy kedves tudok maradni…, és nem is akartam túl kedves és megértő lenni a másik féllel, mert addigra alaposan átvizsgálva a helyzetet oda lyukadtam ki, hogy nem én hibáztam, hanem a nyomda.

És még egy fontos DE:

Nem az volt a célom, hogy akivel beszélek, rosszul érezze magát, hanem az, hogy együttműködő partner legyen abban, hogy mindkettőnknek elfogadható megoldást találjunk.

A telefonbeszélgetést azzal kezdtem, hogy előre bocsánatot kértem azért, hogyha esetleg bántó és személyeskedő lennék a későbbiekben, de nagyon felindult állapotban vagyok, mert csalódtam, amikor megláttam a kész Boldogságnaptárakat.

A beszélgetés végén nagyon elégedett voltam magammal, mert sikerült asszertíven kommunikálnom – ami annyit jelent, hogy se túl nyuszi, se túl tigris nem voltam, hanem kellően határozottan képviseltem a saját álláspontomat, de nyitott voltam a másik fél érdekeit is figyelembe venni. Mindezt KEDVESEN tettem, hiszen a másik fél nem támadott engem meg, nem akart megenni, csak éppen egy akaratlan hibát vétett, amit jóvá lehet tenni.
(Hiszen ő, akárcsak én csak figyelmetlen volt, amikor a kész naptárak minőségét ellenőrizte – ugyanazt a hibát követtük el mindketten, persze tudom magam mentegetni, hogy szakmailag ő követett el hibát, én csak naivan azt gondoltam, hogy oké lesz a naptár – de ha magamat fel tudom menteni, akkor a másiknak is lehet olyan indoka, amiről, ha tudok, akkor elfogadom, hogy nem direkt rosszindulatból akart nekem problémát okozni…, ugye? 🙂 )

Fontos a KEDVESSÉG, mert kifejezi azt, hogy nem ellenségek vagyunk, hanem lehet velünk együtt élvezni az életet és megoldani a problémákat.

Mi az indok arra, hogy tigrisnek mutassuk magunkat, amikor csak szomorúak vagy csalódottak vagyunk?
Legyünk EMBERSÉGESEK, hiszen EMBEREK vagyunk! 🙂

November 8. – Igazságosság

posted in: Napi segítségek | 0

A heti feladatunk az, hogy megtaláljuk egy rossznak tűnő dolog jó oldalát.

Kevés rossz dolog történik velem. Illetve azt mondanám inkább, hogy az aktuális és pillanatnyi rossz érzésen túl, amit szinte bármi okozhat, ami nem az elvárásaimnak megfelelően történik, nem vagyok hajlandó magammal cipelni a  rosszkedvet, és már automatikusan nagyobb távlatból próbálom szemlélni a velem történteket.

Vagyis: pontokba szedve:

  1. TÖRTÉNIK VALAMI – amire nem számítottam (vagy pesszimista és cinikus hozzáállásom miatt, tulajdonképpen számítottam rá), ami nem felel meg az általam elképzelt boldog és elégedett életpillanatnak.
    Nem érkezik meg még egy hónap alatt sem a bútorboltból rendelt szék, holott két hetet ígértek szállítási időnek.
  2. BOSSZÚSÁGOT ÉRZEK – mert felborul a tervem, nem haladhatok az előre eltervezett út mentén.
    Még mindig nem gyönyörködhetem az új székeinkben.
  3. És ez az a pillanat, amikor az ÉN akaratom és döntésem szerint két út közül választhatok:
    a., Tovább bosszankodom, szidom a bútorboltot, a vevőszolgálatost a telefonban, és mindenkinek elpanaszkodom hogy mennyit késlekednek. Esetleg felháborodva követelhetek valamiféle kártérítést.
    b., Elfogadom, hogy még egy hét a szállítás, és megoldom az étkezést, mint ahogy eddig is megoldottam. 🙂 És adok magamnak még egy hét boldog várakozással teli időszakot, amíg még csak elképzelem, hogy milyen csodaszép lesz a konyha, ha megérkeznek a székek.
  4. Mivel alapesetben a b., verziót szoktam választani, itt vége is a történetnek, legközelebb akkor kerül előtérbe a téma, amikor megérkeznek a székek.
    Ha valaki az a., verziót választja, akkor még napokig, esetleg hetekig rosszkedvet, bosszúságot, szerencsétlenséget sugároz magából, mind önmaga, mind mások felé.

    Lehet, hogy naiv vagyok, de azt gondolom, hogy a bútorbolt nem külön az én bosszantásomra késlekedik.
    Lehet, hogy naiv vagyok, de nem akarok megtorolni, nem akarok adott szót számon kérni… – mindig vannak indokok, amik elfogadhatóak, legtöbbször csak az információnk kevés ahhoz, hogy megértsük a másik oldalt.
    Lehet, hogy naiv vagyok, de jó így nekem.

    Lehet, hogy naiv vagyok, de szerintem nem lesz később székem, mintha bosszankodnék és rontanám magam és mások hangulatát.

    Két dolog még idekívánkozik kiegészítésképpen.
    Az egyik, hogy ha hosszú idő után még mindig nem lesznek a konyhánkban a székek, akkor gondolkodni kezdek mit is tehetek. Egészen nyilvánvalóan választhatok másik székeket, másik bútorboltból. Van lehetőségem helyrehozni a dolgokat, és nem kell hozzá rosszkedvet generálnom, hogy megtaláljam azt a megoldást, amit jónak érzek az adott helyzetben.

    A másik, hogy ez persze, csak egy apróság. Nem egy elviselhetetlen állapot a régi székeken étkezni…
    No de; mindenkinek azt ajánlom, hogy kezdje ehhez hasonló apró kellemetlenségeken gyakorolni, hogy hogyan lehet megváltoztatni a gondolkodásmódunkat. Pont azért, mert ezeken igazán könnyű! 🙂 A kisgyermekek sem a Csomolungma megmászásával kezdik a járni tanulást! 🙂

    Mindenkinek csodás hetet! 🙂