Nászút 5. – Rátót Széll Kálmán Kastélyszálló

posted in: Ágas-bogas boldogság | 0

 

Aki laptopon nézi a blogbejegyzéseimet, annak feltűnhet, hogy másféle méretben raktam fel a fotókat, talán így még élvezhetőbbek lesznek a képek – ha beválik, akkor ezentúl így lesz. Tanulgatom ezt is (a blogolást), mint annyi minden mást is. 🙂

A következő éjszakát a Széll Kámán Kastélyhotelben töltöttük, ahol rengeteg különleges berendezési tárggyal találkoztunk, mint például ez a szárnyas kanapé, ami a szobánkban volt.

 

 

 

Az ijedt ábrázatom, lehet, hogy jobb lett volna mégis kicsiben…, tényleg muszáj fotózás közben vidámkodni, bármivel, bárhogy, különben unatkozik az ember. 🙂
Nem tudom, hogy a hivatásos modellek, hogy bírják ezt éveken át…?
Ez még mindig a szobánk, két hatalmas oszlop az ágy sarkánál, és egy fekete csillár.

 

A képen nincs központban, de felhívnám a figyelmet a tükör mellette fekete alapon fekete inda-levél mintás csempére, élőben is  nagyon szép volt! 🙂
Egyébként ez a tükör a szobában, az ágyunk mellett a káddal szemben volt – az elrendezés kissé meglepő volt, de jót fürödtem így is. 🙂

 

Szinte kötelező volt mindenhol forgós képet készíteni, itt nagyon klasszul lehetett fentről fotózni a recepció mellett található előteret!

 

 

Ez is fentről van fotózva, arról az emeletről, ahol a szobánk volt.

 

 

Itt most nem zongoráztam, mások nagy örömére, bár nem tudták, hogy mit hagynak ki (én viszont igen). 🙂

 

Még egy fekete csillár, akkor láttam meg amikor lent ültem, a kettővel ezelőtti kép elkészítéséhez. 🙂

 

 

Itt megint megkaparintottam a fényképezőgépet, és szándékosan nem a Páromon volt a fókusz, mert az ablaküvegben visszatükröződő naplemente hihetetlenül szépséges volt! 🙂

 

 

További képeket és leírást a Piros Ruhás blogomban találsz, érdemes egy kattintással megnyitni az oldalt, mert ott véleményezem is egy kicsit a szálláshelyet! 🙂
…és egy remek étteremről is írok, ami a közelben van! 🙂

 

Nászút 4. – Ozora Pipó Várkastély

posted in: Ágas-bogas boldogság | 0

A következő állomásunk Ozora volt, Pipó várkastélyában szálltunk meg. Ebben a várban látogatható kiállítás van, és a fényképezőgépet is többször ragadtam magamhoz, ezért most nem vagy arra rákényszerítve, hogy csak engem nézz. 🙂

Rögtön az első képen a Medvét csodálhatod, meg a Páromat, aki bátran felnézett a jegesmacira. 🙂

 

 

Ez kép már a kiállításon készült, a zöld-bordó huzat nagyon elegáns volt, a kikészített teáskészlet pedig szinte azt kérte, hogy üljek oda. Csak azért nem tettem, mert egy kifeszített kötél jelezte, hogy itt csak a szem fog jóllakni. 🙂
Ha ilyen szépet látok, mindig elfog valami nosztalgia-féleség, hogy milyen klassz lett volna abban a korban élni, amikor még várakban laktak, meg kastélyokban a főurak. Természetesen várkisasszonyként képzelem magam oda – vagy vár úrnőként 🙂 – , de azt hiszem, a romantikus elképzeléseim szerint még a konyhán is jól éreztem volna magam, vagy szobalányként. Kicsit tovább gondolkodva azonban általában rájövök, hogy bizony bazi hideg lehetett akkor a szobákban, a várakban egy-két szobában, teremben volt fűtés, és az is nyitott kandalóval votl megoldva, szóval szerintem lehet, hogy mégsem élvezném annyira ezt az időugrásst – kivéve persze nyáron, amikor jólesően hűvös lehetett a falak között. 🙂

 

 

Szuper lovaspáncél – Pipó korában jól jött az ilyesmi, jó hadvezérként ismerték.

 

Az emeleti ablakból rálátni a vár belső kertjére, ami az olaszországi belső udvarokat idézi, rengeteg növénnyel, szökőkúttal.

 

 

Az udvaron több szobor is volt – a szemüveges élőszobrot hazahoztam, bár együtt jól mutattak a fent lévő kisebb másával, mellőlem jobban hiányozna. 🙂

 

Ez a kép már kint készült a várkastély körüli parkban, a vár a falu fölé emelkedik egy kis dombnak köszönhetően.
A négyzet alakú várépület körbe van véve egy ugyancsak négyzet alakú parkkal.
Este hatkor elmentek a vár örzői, mi kaptunk egy kulcsot a kapuhoz, meg a szobánkhoz, és mi vigyáztunk a várra. 🙂

 

 

Ezzel a képpel kicsit visszaugrottunk az udvarba, a szökőkúthoz. 🙂

 

 

A következő két képet a hangulata miatt válogattam a blogba. Nagyon érdekes volt, hogy az udvari képekről visszatükröződő melegség – a növények a mediterrán hangulat, hogyan váltott át kissé rideg és zord hagnulatúvá ahogy kijöttünk a várkapun.
Kívül kemény vár, belül kedves, hívogató kastély. 🙂

 

 

A várkisasszony titkos koraesti sétája… 🙂

 

 

A várkert négy sarkának mindegyikén egy-egy bástya volt, nagyon messzire el lehetett látni, szép volt a kilátás. 🙂

 

 

..és íme a vár a bástya felől nézve.

 

 

Végül ezzel a csodás, életet sugárzó, buja növényekkel teli képpel köszönök el ettől a vártól. 🙂

 

 

A várkastély romantikája más volt, mint az eddigi kastélyok nagyvonalú pompája, vagy a kiskastély szelence szerű szépsége. Sokkal inkább éreztem a védelmet, mint a békés időszakok fényűző esztétikumát.

Érdekes belegondolni, hogy mennyire másra van szüksége az embereknek, amikor a félelem a támadástól a mindennapok része, és mennyire más, amikor nyugalomban élhetünk és nincs szükségünk arra, hogy a védelemmel foglalkozzunk.

Azon is elgondolkodtam, hogy egy erős védelmet sugárzó épület (vagy : akár ember) mennyire valóságos dolgoktól véd meg bennünket…, a félelmünk vajon nem attól az automatikus gondolattól generálódik-e, hogy, ha védelem kell, akkor bizonyára van mitől félnünk is…

Ha szeretnél még képeket látni a várkastélyról, vagy a Piros Ruha blogomat is szívesen olvasod, akkor ITT találod az ozorai szállásról a véleményemet, sok képpel teletűzdelve. 🙂

Nászút 3. – Medina Apponyi Kiskastély

posted in: Ágas-bogas boldogság | 0

Azzal kezdeném, hogy:
Mohamed Menekülése Mekkából Medinába 622-ben volt.

Ez amúgy nem lenne fontos most, de emiatt az alliteráló mondat miatt sikerült megjegyeznem az Apponyi Kiskastély helyét. Amúgy nem vagyok túl jó évszámok megjegyzésében, de ez volt az egyik, amit gimiben sikerült magamba sulykolnom. 🙂

Szóval Medina – a próféta városa – , természetesen ez nem AZ a Medina, de ha valaki egy olyan helyre vágyik, ahol nyugodtan tud pihenni, beszélgetni, alkotni, vagy csak egyszerűen LENNI, annak tudom ajánlani ezt a remek helyet! 🙂

Gyönyörű kert 🙂

 

 

Csodaszép virágok 🙂

 

 

Az étterem részen három veterán autó – a tulajdonos lelkes gyűjtő, elmondása szerint eredetileg az autóknak keresett helyet. 🙂

 

 

Legalább 15 percig álltam ezen a helyen, néha egy picurit már belefáradtam! 🙂

 

 

A fotózás után ki is próbáltam ezt a medencét, nagyon kellemes volt benne is és a partján is pihenni! 🙂

 

 

Ebben a kisházban található a szauna, mi most nem próbáltuk ki, de ez a faházikó még télen is nagyon hangulatos lehet! 🙂

 

 

Az étterem terasz részén is le lehet ülni…

 

 

…és át is lehet öltözni! 🙂

 

Ennél a Kiskastélynál mindenképpen ajánlom, hogy látogass el a Piros Ruhás blogomra, mert a szobánkról és az épületről készült képeket ott tudod megnézni! És a háromhektáros parkról is további képeket láthatsz, kedves kinti beszélgetős helyekkel és könnyű sétával bejárható buja növényzetű kerttel. 🙂
Annyit elárulok, hogy a Kistömlöc nevű szobában voltunk, ami éppoly érdekes berendezésű volt, mint a neve! 🙂

 

 

 

Nászút 2. – Bölcske Szent András Kastély

posted in: Ágas-bogas boldogság | 0

 

 

Mivel az előző bejegyzésben elfelejtettem leírni, hogy mi is volt a terv a nászutunkon – igazából a Piros Ruhásban leírtam, csak itt a Boldogságnaptáron nem – , ezért most pótlom. Mindketten szeretjük a kastélyokat, várakat. Ez már az első együtt töltött szülinapomon kiderült, mert Kedvesemtől azt kaptam ajándékba, hogy elvitt a Bory várba, és nekem nagyon tetszett – a vár és az ötlet is. Azt találtuk ki – na jó; én találtam ki, mert rám volt bízva, hogy eldöntsem, hogy hol töltsük a nászutunkat – , hogy magyarországi kastélyszállókat látogassunk végig. Ez azért is jó ötletnek tűnt, mert egyikünk sem egy helyben ücsörgős fajta, szerintem kb a második napon belehaltunk volna az unalomba, ha egyetlen szállodában kell lennünk. Legalábbis ezt gondoltam, akkor…

Végül lehet, hogy örültem volna, ha egy gyógyvizes medencében tölthetem a két hetet, mert május végén, gyereknapon sikerült egy szuper helyre vinni az utódainkat… Egy trambulinparkba… Mind a heten jól szórakoztak… Azt hiszem, a férjem is… Bár az ő felhőtlen örömébe némileg beleszólt, hogy újdonsült felesége totál lerobbant kb fél óra ugrálás után. Pedig imádok gumiasztalozni – igazából azért is választottam ezt az ajándékot a gyerekeknek, hogy én is jól érezzem magam, ha már fiatalkoromban nem volt lehetőségem ilyen helyre eljutni. Sajnos azonban, kiderült, hogy elfeledkeztem egy apróságról. Illetve három apróságról, ami a gerinccsigolyáimmal van. Még nem sérv, bár fogalmam sincs ki, mit hív annak, mindenesetre valami sérv előtti állapotban leledzik három helyen a porckorongom. Napi szinten nem okoz problémát – vagy már hozzászoktam, hogy nem tudok ülni, állni sokat – , de azért a gumiasztalon ugrálás nem az, amit huzamosabb ideig ajánlanak a gyógytornászok ebben az esetben.

Szóval, ez történt a nászutunk előtt két héttel. Az indulás előtti két hetet nagyjából végig vízszintesen töltöttem, egyre jobban aggódva azon, hogy vajon mi lesz velem az úton, ha egyelőre az illemhelyről is négykézláb megyek vissza a szobába…

Ehhez képest ugye minden napra utazást terveztünk, különböző hotelekben minden nap fotózást terveztünk…

Két hét az út előtt arra volt elég, hogy nagyjából fájdalom mentesen tudtam fél órát ülni az autóban, ha majdnem vízszintesre volt fektetve az ülésem…

Viszont majdnem mindenhol volt valami víz, úgyhogy mindenhol próbáltam úszkálni, meg ücsörögni a vízben, hátha javul valamit. A szauna nem esett jól, de az út vége felé volt egy csodás wellnes résszel rendelkező hotel, na ott már szerencsére egész jól bírtam.

Na de nem rohanjunk ennyire előre; ma a bölcskei Szent András Hotelről mutatok képeket! 🙂

Itt nem volt medence, viszont nagyon szép, szüzies nászutas lakosztályt kaptunk! 🙂

 

 

Itt is készült egy pörgős kép, ez már jobban sikerült, mint az előző napi! 🙂

 

Néha én is kézbe vettem a gépet, ha már nagyon elfáradt a hátam a pózolásban. 🙂

 

Ez a tükör nagyon szép volt, muszáj volt fotózni!

 

Gondosan el kellett igazgatni a ruhát, ebben gyertyákkal feldíszített lépcsőfordulóban.

 

…és íme; az eredmény:

 

Nem tudok zongorázni, de mégis mindig vonzanak a billentyűk!

 

A kék tálat a saját szórakoztatásomra tettem a fejemre, de nagyon vigyáztam, nehogy valami baja legyen!

 

Ööö, Ő.
Felhívnám a figyelmet a nagyon dekoratív padlólapokra, szerintem nagyon jól mutat egy kastélyban, de akár egy családi házban is.

 

Két kissé pikáns, illetve frivol kép a végére, hogy látszódjon, hogy nem csak munka van, hanem szórakozás is.

Én pihentem is néha…

 

Fürödni is készültünk a derekamat kimerítő fotózás után, csak a Párom sosem tudja letenni a gépét! 🙂

 

Ebben a Piros Ruhás blogban további képeket láthatsz a Szent András Kastélyról, és a véleményemet is megtudhatod a szálláshelyről. 🙂
A következő bejegyzésben pedig az utunkon látott legesleghelyesebb Kiskastélyt fogom megmutatni! 🙂

 

 

Nászút 1. – Zalacsány Batthyány Kastélyhotel

posted in: Ágas-bogas boldogság | 0

 

 

Végre, végre, végre… 🙂
Volt időm, kiválogatni a képeket.
Ez bizonyára könnyű és élvezetes munkának tűnik annak, aki még nem csinálta, vagy nem ebben a mennyiségben, de Kedvesem – illetve a Férjem – egyrészt rajtam tanul fotózni, másrészt én is most tanulok modellkedni (aki még nem csinálta, az erről is bizonyára azt gondolja, hogy könnyű – nos: nem az. 🙂 ).
A leírtakból következik, hogy 4437 darab fotó készült a nászutunkon… Áááááá……..

Szóval; volt mit válogatni! 🙂
Igyekszem majd nem túl unalmas lenni, és írni mindenféléről, amit tapasztaltunk, de alapvetően a képeket fogom megmutatni, amiket készítettünk. 🙂
Egy másik blogfelületen a Piros Ruhás képeimet osztom meg az Olvasókkal – Nézegetőkkel.
Igen, abban is, és az esküvői ruhámban is fotóztunk minden egyes helyen, ahol voltunk. 🙂

De belekezdek végre a képekbe;
a kastélyszálló parkjában egy nagyon kellemes medence partján:

 

A szállásokról is írok a Piros Ruhás blogban, kicsit részletesebben, aki arra kíváncsi, hogy mi a szubjektív személyes véleményem a hotelekről, az oda is nézzen át – egy-egy bejegyzés ott sem túl terjedelmes, de azért többet meg lehet tudni, mint itt, ahol inkább a képek beszélnek, és a fotózás örömeiről írok. 🙂

 

Aki ebben a ruhában nem akar forogni, azzal valami komoly baj lehet… 🙂
Pörgős-forgósból lesznek később jobb képek is, ahogy összeszoktunk – én meg a gép meg a férj. 🙂

 

A kastély csillárokért odavoltam teljesen…
Kár, hogy alacsony a nappalink! 🙂

 

 

A japán juhar egyszerűen gyönyörű!
…és a ruhához is jól illik!

 

Ilyen helyes kis utakon lehetett körbemenni a kastélyparkban.

 

Ha nem forgok, akkor meg meg kell fogni és széthúzni, hogy látszódjon, hogy milyen szép szimmetrikus – mint egy mandala… 🙂

Jut eszebe mandala – felújítottam egy asztalt és egy lakberendezési magazin megkeresett, hogy írnának róla egy cikket! 🙂

ITT tudod elolvasni – először írnak valamiről, amit én készítettem! 🙂

Mivel tényleg eléggé fárasztó másfél-két órán keresztül mosolyogni a kamerába, szoktam magamat is szórakoztatni – pl. ilyenekkel:

Ennyit az első helyszínről – nemsokára folytatom a nászutunk ismertetését! 🙂
Addig is ITT tudjátok megnézni a Piros Ruhás képeket! 🙂