Nászút 10. – Mándok Forgách Kastély

posted in: Ágas-bogas boldogság | 0

 

Az utolsó előtti kastélyhoz érkeztünk, a két hét 11 éjszakát jelentett, mert két éjszakát otthon töltöttünk egy hét után egy családi program miatt.
A Forgáh Kastély lett a “nagy” kedvenc. Nagyon egységes berendezés, az egész kastélyban és a szobában is.
Ez a kép a pincében készült – itt is gyönyörűen faragott bútorok, nagyon hangulatos tágas tér volt, ami az egész kastélyra jellemző volt.

 

Éppen készülődöm a fotózásra, a háttérben a lakosztályhoz tartozó hallba lehet átlátni.

 

 

A kinti fürdőt nem próbáltuk ki, mert hidegre fordult az idő, de a fotózáshoz épp megfelelő volt minden. 🙂

 

 

 

A kert is nagyon szép volt – a szomszédban épp egy építkezés folyt (egyáltalán nem zavarta a nyugodt pihenésünket), mint megtudtuk egy üvegpalota épül éppen, további érdekes és szép helyszínt teremtve rendezvényeknek, esküvőknek.

 

 

Vörös falak, sötétbarna egységes bútorok, a bőr ülőgarnitúták mindenhol arra csábítottak, hogy üljünk le, és maradjunk még! 🙂

 

 

A kastély kert, tele virágokkal…

 

 

Még egy kép a pincehelyiségből:

 

 

Az emeleti társalgónak ez a része szinte kívánta, hogy szétterítsem a korláton a ruhát! 🙂

 

..és a felfelé vezető lépcső:
Ennek a lépcsőnek az aljáról a Piros Ruhás blogban találsz érdekes képeket! 🙂

Ezzel a képpel köszönök el egy kis időre – de nem sokára az utolsó nászutas helyszínnel jelentkezem 🙂

Nászút 9. – Hernádvécse Vécsecity

posted in: Ágas-bogas boldogság | 0

A Vécsecity Kastély tele votl gyönyörű festményekkel, bútorokkal, ebből próbálok most ízelítőt mutatni. 🙂

Négy különböző rész , négy különböző stílusban van berendezve – ez éppen a nagyon színes reggeliző helyiség. Fentről fotózva, mert egyre szebben forogtam már! 🙂

Találtunk egy leopárducot, erről a képről egy klip jut eszembe… – Shania Twain. 🙂

…és itt a klip is. 🙂

Itt az történt, hogy felmentünk a kastély emeletére, ami a város fantázianévre hallgat, és találtam egy színpadot. 🙂

Még mindig az emelet, egy ház sarka – ez ezt a beállítást kívánta. Ha már ilyen, akkor megemlíteném, hogy az egyik kedvenc filmem a Velencei kurtizán. 🙂

Óóó, találtunk egy angyalszárnyat a falon – nincs ember, aki itt ne csinálna egy fotót! 🙂
Illetve legalább kettőt – különböző ruhákban… – a Piros Ruhás változatott ITT találod. 🙂

Ezen a képen egy kicsit táncra perdültem.
Bár nem tudok paso doble-zni , és nem is a Piros Ruhában vagyok, de a hangulat olyan volt az étterem részen. 🙂

Utánzós játékot is játszottam…
További utánzós képek a Piros Ruhás blogban. 🙂

Ezt a csodaszép szekrényt muszáj volt lefotózni! 🙂

És egy utolsó kép, a kertből, amiből kiderül, hogy itt is érdemes volt sétálgatni! 🙂

Gyerekekkel az emeleti City részre érdemes menni, nagyon klasszul van megcsinálva – a Piros Ruhás blogban több képet is készítettünk ott. 🙂

A City hangulata ezen a képen jön át legjobban.

Nászút 8. – Felsőtárkány Bambara Hotel

posted in: Ágas-bogas boldogság | 0

 

Ez egy kakukktojás hotel lesz a kastélyszállók között, mert a következő állomásunk a Bambara Hotel. 🙂
A bejegyzés más szempontból is más, mint az eddigiek: eddig én vágtam és világosítottam a képeket, ettől a bejegyzéstől kezdve a Kedvesem vette át ezt a feladatot, jobb programmal, frissebb energiával. 🙂

 

Az afrikai témakörben berendezett szálló és park telis tele van állatszobrokkal, és mindenféle érdekességgel.
Én szerettem volna ide – vagy tesójába a Shiraz Hotelbe – elmenni, mert hallottam már róla, és a különleges helyek mindig is érdekeltek.

 

Egy ilyen hatalmas vízesés is van, és naponta többször is beindítják – nem igazi, vagyis igazi, de mesterséges. 🙂

 

Ilyen jópofa bungallóban laktunk – jó választás párok számára, mert a fő épületben vannak a gyerekes szobák, így itt egy kicsit csendesebb napközben is a környezet. Ez a rózsaszín majom elég szemtelen volt! 🙂

 

Ez egy fogalmam sincs milyen madár, de nagyon fotogénnek tűnt!
Mellette egész kicsinek tűnik az orrom. 🙂

 

Ez egy kis kávézó sarok, ahol kicsit el lehet vonulni a tömegből – ottlétünkkor is nagyon sokan voltak, főként gyerekekkel, ami érthető is, mert igazi gyerekparadicsom ez a hely. 🙂

 

Ezek a függő fotelek nagyon vonzóak, a Piros Ruhámban ki is próbáltam az egyiket – de igazából nem túl kényelmesek. 🙂
De lehet, hogy csak kinőttem már belőlük. 🙂

 

Találtunk egy Bmw-t, gondolom klasszul lehet vele száguldozni, ha az ember még nem múlt 3 éves. 🙂

 

A függőágyakat is nagyon szeretem, bár már használtam egy ideje egyet, amikor megtudtam, hogy mi nem ismerjük a használatuk titkát – igazából keresztben kell benne feküdni, legalábbis a brazilok többnyire úgy használják! Persze nem az egyszemélyeset, ami nálunk elterjedt, hanem a dupla olyan széles változatot. 🙂

 

Függőágy után függő híd – ilyen is van a Bambarában, ezen lehet eljutni a bungalókhoz. Van hagyományos megközelítési mód is, de ez izgalmasabbnak tűnt. 🙂

 

 

Itt már látszik az arcomon a fáradtság – végignézve a képeket egyébként körülbelül 20 évnyi különbséget lehet látni a képek között.
Nagyon sok minden számít a fotózásnál, a fények, a beállítás, a modell (én) fáradtsága, illetve kipihentsége…Sőt az előző nap elfogyasztott alkohol is meglátszhat akár. De ami szerintem legjobban számít, az az, hogy mosolygok-e a képen, és mennyire természetes az a mosoly.
Dushenne-mosolynak hívják azt a fajta mosolyt, amikor a szem is mosolyog, nem csak a száj. Szociális mosolynak hívják, a másik fajtát, ami nem annyira hat őszintének, ám ennek a mosolynak a jelentőségét sem jó lebecsülni, mert ezzel fejezzük ki embertársaink felé a jóindulatunkat, ezzel építjük ki a szociális kapcsolatainkat! 🙂

 

 

Végül egy mosoly nélküli képpel fejezem be, ami elég szexinek tűnik, de hogy valójában mennyire az, azt a Piros Ruhás blogból tudhatod meg! 🙂

Nászút 7. – Alsópetény Prónay Kastély

posted in: Ágas-bogas boldogság | 0

 

A Prónay Kastélyba vezető utunk során megálltunk egy kicsit nézelődni a Henryx Western City-ben, aminek a létezéséről eddig nem is hallottam, pedig gyerekekkel nagyon program – ez volt az a pont, ahol sajnáltam, hogy nincsenek velünk, bár szerencsére vissza lehet menni velük, fogunk is! 🙂

 

 

Egy westernvárost lehet megnézni, a tulajdonos igyekezett minél inkább felidézni a korabeli hangulatot. Látogatásunkkor éppen gyereksereg táborozott itt, ezért nem tudtunk mindent megnézni, de még így is nagyon érdekes volt , amit láttuk!

 

Én bementem, Ő kinnmaradt…, így az ablak szolgált képkeretként. 🙂

 

De végül megérkeztünk a kastélyba – ahol egy miniszigeten egy fűzfa volt, nagyon szeretem a fűzfákat, kifejezetten olvasásra hívogat a lombjuk.

 

A lépcsők iránti vonzalmamról már tudni lehet, de ez tényleg egy különleges szépen kanyarodó lécső volt, ami a kastélytól a szigetre vezető híd felé vezetett.

 

A kertben hatalmas fák, kandelláberek és macskaköves út, amely a különböző épületeket kötötte össze.

 

A szobánk berendezése nagyon “kastélyos” volt, a ruhámmal éppen összeillet. 🙂
Együtt előkelőek vagyunk. 🙂

 

A kastély vezetője megtudta, hogy éppen nászúton vagyunk, és gyorsan hozott nekünk egy ajándék pezsgőt. Ezt a képet is ő készítette – örültünk, hogy közös képünk is lesz néhány az utazásról.

 

Mivel a kastélyban csak reggelit tudtak adni, ezért egy másik helyen vacsoráztunk – szuper hangulatos hely, szuper ételekkel! 🙂
A Swing and Jazz Étterem Bánkon van a tó mellett, igazán kellemes esténk volt ott. 🙂

 

De vissza a kastélyba…
Ez a.. kályha, kandalló.. nagyon jól mutatott – és még a Párom is látszik a tükörben – néha nekünk is sikerült közös képeket csinálni. 🙂
Én meg lehet, hogy már kicsit kimerültem a mosolygásban, azért ilyen fura az arcom. 🙂
Minden nap kb két órát fotóztunk – egyet az esküvői ruhámban, egyet a Piros Ruhában; ez akkor is fárasztó lett volna, ha nem fáj a derekam, de így még megterhelőbb volt.
Hogy akkor mégis miért csináltuk? Csináltam?
Mert volt egy erre vonatkozó tervem, egy elképzelésem, ami nem ért véget a fotózásnál, hanem most, azzal, hogy megírom a blogbejegyzéseket fejezem be.
Szerettem volna végigcsinálni, akkor is ha fáj a derekam, akkor is ha fárasztó. Mert jó visszaemlékezni – mert bár írom, hogy fájt a derekam, de már nem érzem, a képek viszont megmaradtak emlékül.

 

Persze, itt is készültek jó fotók, legalábbis nekem ez jobban tetszik, mint az előző. 🙂
A Piros Ruhás blogban találsz mág érdekes képeket, az a ruha mindig kicsit rosszalkodni hív… 🙂

 

Nászút 6. – Röjtökmuzsaj Szidónia Kastélyszálloda

posted in: Ágas-bogas boldogság | 0

 

Ha egy szép helyen lévő kastélyszállóba szeretne menni valaki, akkor a Szidónia egy jó választás. Ilyen klassz göcsörtösfűz van az étteremben:

 

A kastély parkja nagyon nagy – 7,5 hektár – nagyon szépen gondozott és az egész kert tele van madárcsicsergéssel!

Szökőkutak, szimmetrikusan beültetetett barokk kertek, csupa zöld, és csupa elegancia. 🙂

A sok hely, a tágas tér feltölt engem energiával, és tele leszek lendülettel.

 

 

Még két pávát is találtunk, egy fehéret és egy színeset (“rendeset”), én is megpróbáltam páváskodni, de oda sem hederítettek rám! 🙂

 

 

Egy hangverseny vagy egy kisebb színpadi előadás is elfér a padsorok előtt, vagy egy esküvői szertartásnak is színhelye lehet.

 

Néhány helyszín engem is fotózásra inspirál, ráadásul ad némi változatosságot, ha a kamera másik oldalán állok. 🙂
Itt éppen vagy azt mutatja a Párom, hogy még öt percem van, vagy azt, hogy ő a férjem, vagy, hogy már ötödször sétál oda-vissza a kedvemért. 🙂

 

 

Ilyen sokféle fa volt és ennyire zöld volt minden ebben a hatalmas parkban.

 

 

Nem sikerült megállapítani, hogy ebben a hangulatos házikóban ki lakik, vagy mi célt szolgál, de váratlanul bukkant elő távol a kastélytól.

 

 

A Kedvesemhez vezető út viszont elég sáros volt, inkább felemeltem a ruhámat is, és a cipősarkaimra is nagyon vigyáztam! 🙂

 

 

Újabb kedves meglepetés a kis tó, aminek a partján szívesen elüldögéltem volna tovább is a hosszú séta közben.

 

 

De menni kellett tovább, mert vártak még ránk újabb csodaságok!
Mint ez az óriási platánfa…

 

 

Vagy ez az impozáns berendezésű szalon, ami a bejáratnál található, és ebben a bejegyzésben találhatsz róla további képet is. 🙂
Azt hiszem, ezen a képen látszik, hogy a “rövid séta fotózással” a parkban kiváltotta belőlem az amazonosabb énemet is. 🙂

 

 

Ez az ágakból készített látványos dísz annyira tetszik, hogy ideteszek még egy fotót róla emlékeztetőül. 🙂

 

 

Végül ezzel a szobában készült képpel köszönök el a Szidónia Kastélytól, ahol igazán jól éreztük magunkat – kivéve egyetlen olyan dolgot, amiben nem a kastély, hanem a csigolyáim a hibásak.
Ha kíváncsi vagy hol, hogyan aludtam ebben a hotelben, akkor érdemes megnézned a Piros Ruhás blogomat is, ahol kicsit részletesebb véleményt is leírok a szálláshelyről. 🙂