Nyaralás 2017.

posted in: Ágas-bogas boldogság, Blog | 0

Végre volt időm, energiám, hogy megírjam az augusztusi nyaralásunkról a blgobejegyzést.
(Ezt a bekezdést több, mint egy hete írtam le… 🙂 )

Két dolog miatt szeretem az ilyen bejegyzéseket; az egyik az, hogy jó visszanézni, visszagondolni a történtekre – írás közben is, de inkább hónapok, évek múlva – , és hiába készül egy nyaralás alatt többszáz fotó, az ember(lánya) nemigen nézi meg újra, sőt mi általában a rendezésig sem jutunk el (majd talán, ha… 🙂 ), egy ilyen összefoglalóra viszont szánunk néha 10 percet, hogy felelevenítsük a múltat. 🙂

 

Ezzel a komppal érkeztünk meg Brac szigetre – a fotó később a motorcsónakról készítettük, amikor kimentünk az Anyukám és a nővéremék elé, akik csatlakoztak hozzánk pár nappal a mi érkezésünk után.

 

Gyors bevásárlásokhoz ezt a robogót használtuk a szigeten, valóban szabadságot ad, hogy se gyalogolni, se beülni az autóba nem kell – meg aztán a bukósapi remekül áll nekem. :))

 

A kishajó, kapitánnyal – a tenger hajóról igazán gyönyörű és élvezhető! 🙂

 

A kis narisárga pötty Vidos egy térdelő boardon.
A rendes, nagy boardnak a cipő része még nagyon nagy neki, és bár szívesen kipróbálná, egyelőre meg kell elégednie a térdelő változattal. 🙂

 

Két napot kirándulásra szántunk, megnéztük a Krka vízesést – a képen látható turistahajóval lehet felmenni a nemzeti parkig.

A hajóút kb 40 perces, és már a odavezető út is szép – meg persze, mi is! 🙂

 

Nagyon érdekes volt, hogy a fenyőfák vegyesen nőnek a többi fával.
Szeretem a természet sokféle zöldjét…

 

A legnagyobb vízesés alatt egy tó alakult ki, amiben fürdeni is lehet – szerencsére, mert a kb 80 fokban nagyon jól esett a hűvös vízbe merülni. 🙂

 

Ez még a fürdőzés előtt, magasabbról készült kép, amikor körbesétáltuk a nemzeti parkot.

 

Kristálytiszta víz, halak, kacsák…

 

A legközépsőmnek megkóstolták a lábát, amikor belógatta a halak közé. 🙂

A kisebbek pedig találtak egy hívogató ágat, és nem álltak ellen a pihenésre csábításnak. 🙂

 

 

Ezek a faágak pedig fotózásra lettek teremtve… 🙂

 

Ez pedig a legnagyobbról készült idei kedvenc képem. 🙂

Egészen fentről a vízesés tóban végződő, fürdőzőkkel teli része.
Csodás látvány volt, mint ahogy az egész nemzeti park gyönyörű volt – régóta szerettem volna már menni a Plitvicei tavakhoz is, a Krka-i egy darabig kielégítette azt a vágyamat, ami a horvát  természeti szépségekhez vonz.

 

Itt éppen felfelé baktatunk hetesben – Kedvesem persze legelöl, és fotóz. 🙂

 

Ez pedig már újra a hajóról készült kép, érdekes ferde szikla.

 

A következő képek egy, a tenger közepén lévő erődben/erődön készültek, ahol kikötöttünk a hajóval.

 

Valaki sétál…,

 

valaki áll…,

 

és nézelődnek lefelé…

 

és látnak egy búvárt, aki éppen valami háló tartalmát nézegeti.

 

Hajó nélkül legfeljebb ezen az úton lehet bejutni a szárazföldről az erődhöz.
Szép színei vannak a tengernek, szeretem ezeket az átmeneteket!

 

Ez a kép az erőd belsejében készült, nagyon klassz hangulatot sugároztak a falak.

 

Legközépső a lépcső alján…

 

és a tetején. 🙂

 

Természetesen én is körbejártam a tetőn. 🙂

 

Aztán az erőd után jól esett egy kis wakeboardozás.
Egyszerűen imádom ezt a sportot!
Bár idén akadt némi nehézségem a vízből való kiemelkedéssel, de eltökéltem, hogy mindaddig próbálkozom, ameddig sikerülni nem fog – és meglett az eredménye a kitartásomnak! 🙂

 

A legnagyobb már vagánykodik is…

 

…és ilyen szépeket tud ugratni! 🙂

 

…és ilyen jól néz ki, ha elengedi a kötelet…,

 

és persze, elsüllyedni is lehet stílusosan. 🙂

 

A Kedvesem is szeret wakeboardozni, úgyhogy néha megengedjük neki is, hogy hátul legyen. 🙂

Megérkeztek a nővéremék és anyukám is (a legnagyobb barátja is eljött hozzánk), így még többen voltunk a közös programoknál.
Sütögetős vacsi az apartmannál, aztán a gyerkőcök mesélőset játszottak – mi meg hallgattuk őket. 🙂

 

A létszámnöveléshez még hozzájárultak Kedvesem fiai és párjaik is, amikor csatlakoztak hozzánk – például egy Bol-i fürdőzéskor.

 

Bolban elég nagy tömeg volt, amit én nem kifejezetten szeretek, de az “Aranyszarv” kavicsai kárpótoltak.
Nagyon sokféleképpen szépek, érdekesek, hoztunk is jó sokat haza belőlük. 🙂

 

Előtte élő szobrot csináltam kőberakásokkal. 🙂

 

 

Kedvesem fiaival és párjaikkal a kihagyhatatlan, hagyományos rákkoktél vacsin. 🙂

 

Anyukám 70. szülinapját is megünnepeltük egy fagyizós, koktélozós estével.

 

Jól sikerült,

finomakat kaptunk,

a két csajszi meg össze volt nőve – szeretem, hogy szeretik egymást. 🙂

 

Anyunak éppen egy füzetet adok át, amibe mindenki írt egy-egy jó történetet, egy-egy emléket, ami vele kapcsolatos.

Azon az estén történt még valami, amiről később írok majd – nekem is meglepi volt, és a többi jelenlévőnek is… 🙂

Mivel pont a vizes vébé zajlott, úgy gondoltuk, hogy mi is bemutatjuk a szinkronugró tudásunkat, 🙂

 

Még van egy kis csiszolni való, de azért az összhang megvan! 🙂

Főként a csobbanásban! 🙂

A legnagyobb és a

 

második

 

és a legtörp…

 

…upsz… magánszámban indultak. 🙂

 

Aztán egyszercsak – többek szerint túl korán – eljött a hazaút ideje is.
Ez a kép már a kompon készült.

Köszönöm a figyelmét mindenkinek, aki végignézte a képeket, remélem élvezhető volt, ugyanis a bejegyzés elején emlegetett két indok közül, amiért szeretek ilyen összefoglaló bejegyzéseket írni, a második az, hogy a családtagjaim (akár ott voltak, akár nem) és a barátaim, ismerőseim így beleláthatnak egy kicsit az életünkbe, az emlékeinkbe. 🙂

 

További csodás napot mindenkinek! 🙂

 

 

Thanks for rating this! Now tell the world how you feel - .
Hogy tetszett ez a bejegyzés?
  • Kevés információ
  • Hasznos volt
  • Nagyon betalált
  • Átlagos volt
  • Nem tetszett
  • Érdekes volt