Nászút 7. – Alsópetény Prónay Kastély

posted in: Ágas-bogas boldogság | 0

 

A Prónay Kastélyba vezető utunk során megálltunk egy kicsit nézelődni a Henryx Western City-ben, aminek a létezéséről eddig nem is hallottam, pedig gyerekekkel nagyon program – ez volt az a pont, ahol sajnáltam, hogy nincsenek velünk, bár szerencsére vissza lehet menni velük, fogunk is! 🙂

 

 

Egy westernvárost lehet megnézni, a tulajdonos igyekezett minél inkább felidézni a korabeli hangulatot. Látogatásunkkor éppen gyereksereg táborozott itt, ezért nem tudtunk mindent megnézni, de még így is nagyon érdekes volt , amit láttuk!

 

Én bementem, Ő kinnmaradt…, így az ablak szolgált képkeretként. 🙂

 

De végül megérkeztünk a kastélyba – ahol egy miniszigeten egy fűzfa volt, nagyon szeretem a fűzfákat, kifejezetten olvasásra hívogat a lombjuk.

 

A lépcsők iránti vonzalmamról már tudni lehet, de ez tényleg egy különleges szépen kanyarodó lécső volt, ami a kastélytól a szigetre vezető híd felé vezetett.

 

A kertben hatalmas fák, kandelláberek és macskaköves út, amely a különböző épületeket kötötte össze.

 

A szobánk berendezése nagyon “kastélyos” volt, a ruhámmal éppen összeillet. 🙂
Együtt előkelőek vagyunk. 🙂

 

A kastély vezetője megtudta, hogy éppen nászúton vagyunk, és gyorsan hozott nekünk egy ajándék pezsgőt. Ezt a képet is ő készítette – örültünk, hogy közös képünk is lesz néhány az utazásról.

 

Mivel a kastélyban csak reggelit tudtak adni, ezért egy másik helyen vacsoráztunk – szuper hangulatos hely, szuper ételekkel! 🙂
A Swing and Jazz Étterem Bánkon van a tó mellett, igazán kellemes esténk volt ott. 🙂

 

De vissza a kastélyba…
Ez a.. kályha, kandalló.. nagyon jól mutatott – és még a Párom is látszik a tükörben – néha nekünk is sikerült közös képeket csinálni. 🙂
Én meg lehet, hogy már kicsit kimerültem a mosolygásban, azért ilyen fura az arcom. 🙂
Minden nap kb két órát fotóztunk – egyet az esküvői ruhámban, egyet a Piros Ruhában; ez akkor is fárasztó lett volna, ha nem fáj a derekam, de így még megterhelőbb volt.
Hogy akkor mégis miért csináltuk? Csináltam?
Mert volt egy erre vonatkozó tervem, egy elképzelésem, ami nem ért véget a fotózásnál, hanem most, azzal, hogy megírom a blogbejegyzéseket fejezem be.
Szerettem volna végigcsinálni, akkor is ha fáj a derekam, akkor is ha fárasztó. Mert jó visszaemlékezni – mert bár írom, hogy fájt a derekam, de már nem érzem, a képek viszont megmaradtak emlékül.

 

Persze, itt is készültek jó fotók, legalábbis nekem ez jobban tetszik, mint az előző. 🙂
A Piros Ruhás blogban találsz mág érdekes képeket, az a ruha mindig kicsit rosszalkodni hív… 🙂

 

Thanks for rating this! Now tell the world how you feel - .
Hogy tetszett ez a bejegyzés?
  • Kevés információ
  • Hasznos volt
  • Nagyon betalált
  • Átlagos volt
  • Nem tetszett
  • Érdekes volt

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük