Nászút 4. – Ozora Pipó Várkastély

posted in: Ágas-bogas boldogság | 0

A következő állomásunk Ozora volt, Pipó várkastélyában szálltunk meg. Ebben a várban látogatható kiállítás van, és a fényképezőgépet is többször ragadtam magamhoz, ezért most nem vagy arra rákényszerítve, hogy csak engem nézz. 🙂

Rögtön az első képen a Medvét csodálhatod, meg a Páromat, aki bátran felnézett a jegesmacira. 🙂

 

 

Ez kép már a kiállításon készült, a zöld-bordó huzat nagyon elegáns volt, a kikészített teáskészlet pedig szinte azt kérte, hogy üljek oda. Csak azért nem tettem, mert egy kifeszített kötél jelezte, hogy itt csak a szem fog jóllakni. 🙂
Ha ilyen szépet látok, mindig elfog valami nosztalgia-féleség, hogy milyen klassz lett volna abban a korban élni, amikor még várakban laktak, meg kastélyokban a főurak. Természetesen várkisasszonyként képzelem magam oda – vagy vár úrnőként 🙂 – , de azt hiszem, a romantikus elképzeléseim szerint még a konyhán is jól éreztem volna magam, vagy szobalányként. Kicsit tovább gondolkodva azonban általában rájövök, hogy bizony bazi hideg lehetett akkor a szobákban, a várakban egy-két szobában, teremben volt fűtés, és az is nyitott kandalóval votl megoldva, szóval szerintem lehet, hogy mégsem élvezném annyira ezt az időugrásst – kivéve persze nyáron, amikor jólesően hűvös lehetett a falak között. 🙂

 

 

Szuper lovaspáncél – Pipó korában jól jött az ilyesmi, jó hadvezérként ismerték.

 

Az emeleti ablakból rálátni a vár belső kertjére, ami az olaszországi belső udvarokat idézi, rengeteg növénnyel, szökőkúttal.

 

 

Az udvaron több szobor is volt – a szemüveges élőszobrot hazahoztam, bár együtt jól mutattak a fent lévő kisebb másával, mellőlem jobban hiányozna. 🙂

 

Ez a kép már kint készült a várkastély körüli parkban, a vár a falu fölé emelkedik egy kis dombnak köszönhetően.
A négyzet alakú várépület körbe van véve egy ugyancsak négyzet alakú parkkal.
Este hatkor elmentek a vár örzői, mi kaptunk egy kulcsot a kapuhoz, meg a szobánkhoz, és mi vigyáztunk a várra. 🙂

 

 

Ezzel a képpel kicsit visszaugrottunk az udvarba, a szökőkúthoz. 🙂

 

 

A következő két képet a hangulata miatt válogattam a blogba. Nagyon érdekes volt, hogy az udvari képekről visszatükröződő melegség – a növények a mediterrán hangulat, hogyan váltott át kissé rideg és zord hagnulatúvá ahogy kijöttünk a várkapun.
Kívül kemény vár, belül kedves, hívogató kastély. 🙂

 

 

A várkisasszony titkos koraesti sétája… 🙂

 

 

A várkert négy sarkának mindegyikén egy-egy bástya volt, nagyon messzire el lehetett látni, szép volt a kilátás. 🙂

 

 

..és íme a vár a bástya felől nézve.

 

 

Végül ezzel a csodás, életet sugárzó, buja növényekkel teli képpel köszönök el ettől a vártól. 🙂

 

 

A várkastély romantikája más volt, mint az eddigi kastélyok nagyvonalú pompája, vagy a kiskastély szelence szerű szépsége. Sokkal inkább éreztem a védelmet, mint a békés időszakok fényűző esztétikumát.

Érdekes belegondolni, hogy mennyire másra van szüksége az embereknek, amikor a félelem a támadástól a mindennapok része, és mennyire más, amikor nyugalomban élhetünk és nincs szükségünk arra, hogy a védelemmel foglalkozzunk.

Azon is elgondolkodtam, hogy egy erős védelmet sugárzó épület (vagy : akár ember) mennyire valóságos dolgoktól véd meg bennünket…, a félelmünk vajon nem attól az automatikus gondolattól generálódik-e, hogy, ha védelem kell, akkor bizonyára van mitől félnünk is…

Ha szeretnél még képeket látni a várkastélyról, vagy a Piros Ruha blogomat is szívesen olvasod, akkor ITT találod az ozorai szállásról a véleményemet, sok képpel teletűzdelve. 🙂

Thanks for rating this! Now tell the world how you feel - .
Hogy tetszett ez a bejegyzés?
  • Kevés információ
  • Hasznos volt
  • Nagyon betalált
  • Átlagos volt
  • Nem tetszett
  • Érdekes volt

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük