Izland

posted in: Ágas-bogas boldogság | 0

Este 8 körül érkeztünk meg Reykjavíkba 4 órás repülőút után.

A hotelünk a belvárosban volt, kellemes hangulatú sétáló utcában.

Valamivel később elindultunk éttermet keresni, és hamarosan találtunk is egy szimpatikus helyet.

Kétféle halételt rendeltünk, mindkettő fantasztikusan finom volt.

Sörkóstolót is kértünk, azt gondoltuk, hogy ez négy különböző sörből fél decit jelent, mert a mellettünk lévő asztalnál ezt láttuk, de amikor kihozták, kiderült, hogy bár valóban négyféle, ám kb 2 deci. Nos…, volt közöttük 11 % feletti alkoholtartalmú is… 🙂

Kávés, csokis, dögerős és a negyedik.

Hazataláltunk – ebben sokat segített, hogy felismertük a szomszédos boltot a  kirakatban alvó macskáról, mivel ugyanabban a pózban volt, mint amikor odafelé elsétáltunk mellette.

Másnap reggel 8.20-kor töksötétben – mintha este 10 óra lenne, átsétáltunk a másik hotelhez, ahonnan a “golden circle” túra indult.

A buszút éjszakai sötétben telt, állítólag majd 11 körül kel fel a nap.

Fél 11 körül kezdett világosodni az ég alja,  ekkortól már néha ki lehetett venni, hogy milyen táj van körülöttünk.

Egy hegy, mintha vöröslő homokkal lett volna beszórva…, fotózni nem tudtam, de kiderült, hogy a 2010es vulkánkitörés helyszínét láttam.

11 után megérkeztünk a vízeséshez. Nagy. Nagyon nagy.

Monumentális látvány és lehengerlő erő árad a természetből.

Meg hideg szél.

Meg jeges út.

És fantasztikus hegyek mindenfelé, ha körbenéz az ember.

A nap nem látszik, de fénye rózsaszínre festi a vele szemben levő havas hegycsúcsokat.

A felhők a rózsaszín, a narancsszín és a kék ezerféle árnyalataiban pompáznak.

A természet kitett magáért ma, gyönyörű a táj bárhova nézek.

Ezeken a helyeken ilyen kocsikat is láttunk, nagyok voltak, meg érdekesek. 🙂

A vízesés melletti boltban találtunk még egy érdekességet – szerintem jól állt nekem. 🙂

Később a Gejzírhez utaztunk. Bugyogva forrong többször, több mint száz ember vár a jeges szélben, telefonnal a kezében, hogy sikerüljön lefotózni az egyik kitörést.

Nekünk sikerült – Kedvesem türelmesebb, én sétálgattam, de a pont jó pillanatban mindketten jó helyen voltunk a képhez.

Az ő felvételeiből rakom fel az egész folyamatot, mert nagyon klassz lett a sorozat! 🙂

Kettőkor egy nemzeti parkba indulunk, bár már csak egy-két óra van a naplementéig…

A táj mintha nem a szememnek lenne ismerős, hanem a lelkemnek.

Körben gyönyörű csipkés tetejű hegyek vízeséssel…

Fura elrendezésű sziklákkal…

Aztán elindultunk hazafelé.

A nyolcórás úttól elfáradva befeküdtünk az ágyba, aztán mivel este még programunk volt, ettünk a szállodában, utána pedig indultunk sarki fényt nézni.

Ez sajnos nekünk nem jött össze – fotózni való sem akadt az 5 órás buszban ücsörgés közben – azt hiszem az elfek nagyon elbújtak aznap…

Talán ott lehettek, mint az északi fény. 🙂

Másnap sajnos a bálnákat is hiába kerestük, de a tengeri kirándulás így is érdekes volt.

Láttunk egy csomó delfint, meg egy csomó pirosba öltözött bálnavadászt. 🙂

Először túlzásnak tűnt felvenni a piros vízálló, vastag anorákot a sínadrágra és a sídzsekinkre, de néhány fedélzeten eltöltött perc után, egyáltalán nem tűnt úgy, mintha sok lenne a réteg rajtunk…

A huszadik delfin után már szinte fáztam is, ezért kicsit bementünk melegedni is. 🙂

Az óceánt partján lévő hegyek meg csodaszépek voltak! 🙂

Azért láttunk bálnacsontvázat – többet is:

Bár ez utóbbi nem biztos, hogy bálnacsontváz. :))

És ezt már amúgy is este láttuk, amikor sétálni mentünk az éppen lemenni készülő nap fényénél – igazából fel sem kelt rendesen a nap, inkább csak ugrott egyet a láthatár alján – 11-től 16-ig. 🙂

Egy templom, ami Reykjavík egyik jelképe is – igazán jól nézett ki…

…elölről…

…és hátulról is! 🙂

…és a kapuja is.

Hazafelé még találtam egy elfet is. 🙂

Este a legfinomabb vacsit ettük ottartózkodásunk alatt, olyan “bármit ehetsz, amíg bírod” összeállításban.

Halak, rákok, kagylók – cápa kicsi üvegben (mert nagyon büdös, de az íze egész jó).

A saláták és a desszertek is nagyon ízletesek voltak.

Érdekességként megemlítem, hogy az étteremnek magyar menedzsere volt, s bár nem találkoztunk a nevét láttuk a számlán. 🙂

Másnap már csak egy program várt ránk a hazautazáson kívül; a Blue Lagune-nak nevezett fürdő.

Természetesen meleg vizű fürdő volt, és így nézett ki messziről:

A fürdő bejáratához ilyen sziklás, fura tájon át vezet az út:

Aztán kiderült, hogy tényleg kék a víz.

Olyan világoskék öblítő színű.

Látványra a sűrűsége is olyasminek tűnik, de amikor belementünk kiderült, hogy csak a színe fura, és világossága ellenére, egyáltalán nem átlátszó… – kb 5-6 centiig láttuk a testrészeinket benne.

A felszálló gőz miatt messzire nem is nagyon lehetett látni, úgyhogy igyekeztünk nem messzire kerülni egymástól. 🙂

Nehogy összekeverjük egymást, valaki mással. 🙂

Itt iszap és alga arcmaszkot lehetett kérni, nekem nagyon tetszett, hogy tényleg bár-szerűen volt a vízbe építve, odabenn természetesen nem vízben álltak. 🙂

A naplemente itt is csodás volt…

…még tömegben is..

Voltunk egy barlang gőzfürdőben is, ott semmi értékelhető kép nem készült, de volt egy “sima” barlang is, ahol kicsit jobbak voltak a fényviszonyok. 🙂

A hajam ettől a fura víztől olyan volt, mintha valami szalmakazal lenne fejemen.

Még most is, pedig már egy hajmosáson túl vagyok. 🙂

A fürdőzés végén ezen az úton mentünk a buszhoz…

Itt látszott leginkább a víz “öblítő-szerűsége”. 🙂

És végül ezzel a csodás képpel búcsúzom mindenkitől, aki végignézte az izlandi utazásunk rövid képes ismertetőjét. 🙂

(Valóban ilyen kék volt a víz is az ég is…)

Thanks for rating this! Now tell the world how you feel - .
Hogy tetszett ez a bejegyzés?
  • Kevés információ
  • Hasznos volt
  • Nagyon betalált
  • Átlagos volt
  • Nem tetszett
  • Érdekes volt

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

For security, use of Google's reCAPTCHA service is required which is subject to the Google Privacy Policy and Terms of Use.

I agree to these terms.