Hollandiai hajókázás II.

posted in: Ágas-bogas boldogság, Blog | 0

Az első Hollandiai bejegyzésem folytatása következik most, mert Kedvesem vadiúj, 130 éves szerelmével kapcsolatban úgy döntöttünk, hogy elég fitt még ahhoz, hogy ne kettő-négy-hat-nyolc keréken guruljon haza, hanem saját lábon, azaz vízen tegye meg a Magyarországra vezető utat.

Az eredeti elképzelés az volt, hogy nagyjából három hét alatt lehet hazahajókázni, de azt már akkor tudtuk, hogy egyben nem lesz ennyi időnk, csak több részletben tudjuk megoldani a hajó hazahozatalát. Az első hajózós héten már látni lehetett, hogy több mint három hétre lesz szükségünk, a hajóhoz és a folyókhoz is alkalmazkodva, lényegesen rugalmasabban kell kezelnünk az időpontokat és az útitervet.  5-8 hetente, ahogy el tudunk szabadulni, 8-10 napot rászánva egy – egy etapra, remélhetőleg őszre már a Tiszán lesz a hajó.

 

Az első részlet – amiről ebben a régebbi bejegyzésben írok – elég rövidre sikerült, már ami a kilométereket illeti.
De már akkor megszerettük az ÖregHölgyet, és tapasztaltuk, hogy lelke van. 🙂

 

A mostani bejegyzés utunk második szakaszáráról szól, ami úgy kezdődött, hogy a meghibásodott váltót ki kellett cserélni… – ezt már előre tudtuk, és nagy szerencsével itthon, Magyarországon kaptunk is egy használt váltót, ami majdnem teljesen ugyanolyan volt, mint, ami a hajóban volt. 🙂

A szereléshez a bátyám segítségét kértük – mivel kint Bruinisse-ben azt mondták, hogy nem tudják vállalni egy ilyen öreg motor szerelését. Ez egy kicsit érzékenyen érintett, mivel a motorral egyidős vagyok. 🙂

A vártnál gyorsabb motorcsere, a hajó vízre helyezése – zuhogó esőben, egy nagy távirányítós izével: 🙂

Milyen klassz lehet, ha valakinek ilyen játékos munkája van, és még szereti is! 🙂

…és így engedték vízre… 🙂
Aznap sajnos az eső és a késői idő megakadályozta, hogy hajózzunk, de másnap már elindultunk. 🙂

Előtte viszont a bátyámat még el kellett vinnünk Rotterdamba, hogy hazarepülhessen, és ha már ott voltunk körül is néztünk. 🙂

Láttunk egy óriási nagy tengerjárót:

 

Ettünk egy török étteremben, ahol ilyen szép lámpák lógtak mindenhol:

 

 

Aztán ketten visszamentünk Bruinisse-be, ez a kagyló megtetszett útközben. 🙂

 

És a már előző ottlétünk alatt megismert kedves kis étteremben vacsiztunk is egy jót… 🙂

 

 

 

 

Kicsit visszaugorva Rotterdamhoz: megnéztük a ferde kockaházakat is, sajnos belülről nem lehetett, mert későn értünk a városba – de állítólag van egy lakás, vagy helyiség, amit meg lehet nézni, ha jókor érkezik az ember. 🙂

 

 

 

 

Egy nagy, érdekes kocka izé – hasonlókat Kölnben is látunk majd, csak ekkor ezt még nem tudtuk. 🙂

 

 

Hollandiában szerintem minden ferde, ez a templom is, amit Willemstadtban találtunk. 🙂

 

De nem csak egy fala, hanem mindegyik. 🙂

 

Ebben a helyes kisvárosban láttuk ezt a szép épületet, itt is rendezettek voltak a kertek, a parkok.

 

 

Maga a település egyébként teknős alakú szigetecske – itt található légifelvétel is róla.

 

Forrás: http://bovensluis.nl/omgeving-willemstad/index.html

 

A következő képek az útközbeni hangulatot kívánják érzékeltetni – nagyon békés, nyugodt utunk volt (a szerelésekről most nem írok 🙂 ).

 

 

Kicsit felhős éggel, nem szikrázó napsütéssel, de azért nagyon hideg sem volt, még éjszaka sem.

 

 

 

 

Néha muszáj volt egy-egy fát lefotóznom, mert annyira különleges hangulatot árasztott a táj.

 

Azon a szakaszon csak egy-egy híd törte meg a vidék természetességét, és hoztak némi változatosságot is – én szeretem a hidakat… 🙂

 

 

…és még egy fa. 🙂

 

 

A következő alvóhelyünk Heusden volt, egy szintén vízzel körbevett, régen erődként szolgáló városka.

Forrás: https://www.hbtheusden.nl/why-to-visit-heusden

 

 

 

 

Ágyúkkal,

 

meg egy helyes lépcsővel, ami a belső kikötőhöz vezetett. 🙂

 

A belső kikötőtől nem messze egy Hollandiára nagyon jellemző szélmalom is állt.

 

A sör nem volt a legfinomabb…,

 

de az étel igen. 🙂

 

Fura ló…,

 

még furább, de vicces ablakdísz… 🙂

 

Aztán másnap indulás tovább.

 

 

Újabb zsilipelések, már kezdtünk nagyon rutinosak lenni benne… 🙂

 

 

…és újra csak a békés természet.

 

 

Madarakkal,

 

 

távoli templomokkal,

 

újabb madarakkal – ezeket a homokos madárpihenőket eleveztem birdbeachnek magamban. 🙂

 

 

Zsilipbe be,

 

kikötve bent,

 

Zsilipből ki, egy nagy uszály után – úgy megkavarta nekünk a vizet, hogy alig lehetett egyenesben tartani a hajót. 🙂

 

 

Aztán már a Waal folyón Nijmegen felé.
Európa egyik legforgalmasabb helye – nagy rakodó kikötőkkel, nagy hajóforgalommal.

 

 

 

A fák felett egy fekete pontként egy légballon látható – no meg az, hogy nem volt túl jó idő, és a nap is lemenőben volt…

Erről a folyóról tudni kell, hogy nagyon erős a sodrása, és mi sodrással szemben haladtunk. A váltó, amire ki lett cserélve az eredeti, mint említettem “majdnem” ugyanolyan volt, mint az előző.

Ennek a “majdnem”-nek itt láttuk először hátrányát, mert itt számított először az, hogy mennyivel bír menni a kishajónk. Elég fura érzés, amikor kacsák előzik meg az embert, és elvileg már csak három híd (Nijmegenen belül) és ott leszünk a kikötőben, ahol remélhetőleg alhatunk is (az első, amit a város elején találtunk sajnos csak ipari kikötő volt, pedig már kezdett sötétedni, így örültünk volna, ha már kiköthetünk valahol aznapra).

 

Próbáltam minden vészjósló gondolatom ellenére felfedezni a pillanat szépségét – szeretem, amikor ennyire sokszínű az ég. 🙂

 

Aztán megérkeztünk végre a kikötőbe, ami ugyan nem volt nagy, de végre  véget ért a lassú menetelésünk. 🙂

Másnap döntöttünk úgy, hogy nem megyünk tovább hajóval, inkább majd a következő alkalommal, az eredeti váltót megjavítva visszacseréljük, és így egy valamivel erősebb, gyorsabb hajóval vágunk neki a Rajnának, ami a Waal után következik majd.

A sok nagy lakóhajó között eltörpül a mi kis ÖregHölgyünk a maga kilenc méterével, de reméltük, hogy jó helyen hagyjuk, és épségben látjuk majd viszont egy bő hónap múlva. 🙂

 

A kikötőben kedves kiskacsákat is láttunk, etettünk – talán már megnőnek mire visszatérünk ide újra. 🙂

 

 

Próbáltam egy képet csinálni az első és a második utazásunkról is, ami térképen is megmutatja, hogy merre járunk – sajnos nem sikerült a legjobban, de azért megmutatom (rákattintva lehet látni a részleteket is). 🙂

 

Ez az első – nagyon rövid utazásunk:

Kamperlandból – Bruinisse-ig

 

Ez pedig a második – pirossal bekarikázva, ahol otthagytuk a hajót (és Willemstadt, ahol aludtunk).

 Bruinisse – Nijmegen

 

 

Nemsokára a harmadik résszel is jelentkezem, mert nem rég értünk haza, és még frissiben szeretném megírni, nem úgy elmaradva, mint ezzel a szakasszal. 🙂

 

Addig is: csodás napot mindenkinek! 🙂

 

 

 

 

 

 

 

Thanks for rating this! Now tell the world how you feel - .
Hogy tetszett ez a bejegyzés?
  • Kevés információ
  • Hasznos volt
  • Nagyon betalált
  • Átlagos volt
  • Nem tetszett
  • Érdekes volt

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

For security, use of Google's reCAPTCHA service is required which is subject to the Google Privacy Policy and Terms of Use.

I agree to these terms.