Hollandia

posted in: Ágas-bogas boldogság, Blog | 0

A Kedvesem elég dinamikusan él, és általában a döntéseit is így hozza meg – én szeretem ezt benne, de azért szükség van részemről némi rugalmasságra a harmónia megőrzéséhez.

 

 Egyszercsak arra eszméltem, hogy szerelem van.

Egy öreg hölgy furakodott Kedvesem gondolatai közé

– némi féltékenységet tapasztaltam magamban,

de ez csak addig tartott, amíg meg nem ismertem.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

De ne szaladjunk ennyire előre… 🙂
A repülőgépről leszállva vonattal mentünk Amsterdam belvárosába.

És meg is érkeztünk – a főpályaudvar a belvárosban van, szerencsénkre remek időt fogtunk ki.


Letettük a csomagokat és egy jó nagy sétával kezdtünk, mert tudtuk, hogy másnap reggel már indulunk tovább egy Dél Hollandiában lévő szigetre.

 

 

 

Rengeteg csatorna van Amsterdamban, az autók ezeknek a partján parkolnak, semmiféle akadály nincs, ami megakadályozná vagy legalább figyelmezetetné a vezetőket arra, hogy hol van a csatorna széle, így előfordul, hogy a vízben landolnak végül. 🙂

Mindenféle járgányt láttunk leláncolva. 🙂

Ez így egyszerűen meseszép. 🙂

Egy hajózási múzeumba mentünk el – Van Gogh is vonzott, de a három órás várakozási idő elvette a kedvünket, inkább hasznosabban szerettük volna eltölteni az időnket, így választottuk a hajókat. 🙂

Az előcsarnok szerűség, ami tulajdonképpen a múzeum különböző szárnyait köti össze.

A hajó, amit gyönyörűen felújítottak és korhűen és eredeti funkcióknak megfelelően rendeztek be.

A raktárban ki lehetett próbálni, hogy a csigák mennyivel könnyítik meg az ember dolgát. 🙂

Nem tudom, hogy a holland hajósok voltak törpék, vagy én vagyok nagy, de egy kicsit kicsi volt az ágy – arra gondoltam, hogy nem lehetett túl kényelmes aludni benne. (Pedig ha tudtam volna, mi vár rám még az elkövetkező napokban…)

A fedélzeten, háttérben a hajózási múzeum főépülete.

Bizonyára mindenkinek más és más érdekes egy múzeumban, nekem nagyon megtetszettek ezek a vízen járó cipők, vagy vízisílécek. 🙂

Most láttam először szilát is – a szőrös részével szűri ki vízből a kaját a cet. 🙂

Persze a hajómakettek is nagyon érdekesek voltak! 🙂

A délutáni kellemes időben a víziforgalom meglepően nagy volt a csatornákon.

Estefelé is sétáltunk egyet.

Meg másnap reggel is elhaladtunk a pörgő-forgók mellett. 🙂

Aztán indultunk a szigetre. 🙂

Útközben megálltunk megnézni egy nagy zsiliprendszert.

És végül megérkeztünk egy nagyon aranyos kis városkába.
Rendezett utcákat, tisztaságot (ez Amsterdamra nem jellemző), és kicsi, de nagyon ápolt előkerteket láttunk mindenfelé.

Templomnak tűnő kocsma… – legalábbis sör kapható volt odabent a hirdetési tábla szerint. 🙂

A kikötőben természetesen hajós játszótér. 🙂

Ez pedig tényleg egy templom. 🙂

Aztán estefelé a hajóra mentünk – ekkor tudtam meg, hogy a múzeumban lévő ágy lehet, hogy rövid, de legalább elég széles volt… 🙂

Kedvesemmel egymás mellett külön-külön hálózsákban aludtunk – a fókák több szempontból is beugrottak helyzetünket szemléltető hasonlatként.

A telihold gyönyörű volt a sötét éjszakában. 🙂

A hajózás részleteivel nem szeretnék most hosszan untatni senkit – a lényeg, hogy elég kalandosra sikerült az a pár nap.

A képen látható nagy hajó mintegy a semmiből került elő egy zsilipelésnél (harmadszorra futottunk neki életünk első zsilipelésének, mert az Old Lady némileg betegeskedett).

Ezen a képen nem sok minden látszik, de bennem felidézi azt az egy-másfél órát, amikor újragondoltam Isten létezésének lehetőségét – mármint abban a formában, amikor kérni lehet tőle, ha úgy érzi az ember, hogy egyedül kicsi és tehetetlen. 🙂

Szerencsére Kedvesem uralta a helyzetet, én meg igyekeztem nem mutatni a pánikot, mert egy hisztiző nőnél nem sok zavaróbb dolgot tudok elképzelni, ha valóban baj van. Ha meg nincs akkora baj, mint ahogy én érzem, akkor egyszerűen csak nevetséges “Jaj, mi lesz most velünk!”-et óbégatni. 🙂

Szóval igyekeztem megőrizi a méltóságomat, ami nem volt könnyű a néha másfél méteres hullámokon vergődve. Az egyik nagyobb oldalra dőlésnél minden lecsúszott az asztalról, kicsit örültem is ennek, hiszen így lefoglalt az, hogy valami biztonságosabb helyet keressek a dolgoknak. 🙂

Aztán egyszercsak észrevettem, hogy csitulnak a hullámok, közeledünk a csatornához, vége a nyílt tengeren eltöltött végtelennek tűnő időnek.

A szigetek közötti tengerrész nem tűnik túl nagynak, de ha körbenézve az ember csak vizet lát, akkor nem vigasztal az sem, hogy ez szép, napos időben esetleg nem így van… 🙂

A szigetekhez közelítve a hajóforgalom is jóval nagyobb már.

A következő városkában, ahol kikötöttünk ismét sétáltunk egyet – ugyanaz a rendezettség mindenhol. 🙂

Aztán kora délután – az öreg hölgyet egy kikötőben hagyva – visszatértünk Amsterdamba.

Útközben még a buszból készítettünk egy fotót egy tulipánmezőről.

Amsterdam belvárosában sétálva, kicsit én is szerelembe estem, bár nem a képen látható ékszerekkel, hanem az üzletben található ruhákkal.

(A képet csak azért csináltam, nehogy elfelejtsem a kis üzlet vintage hangulatát.)

Még néhány fotó a csatornákról és a házakról, amik összevissza álltak egymáshoz képest.

Az utolsó napunkon még egy múzeumot megnéztünk, ahol Dali és Banksy képeket, szobrokat láthattunk.

Akit a kulináris élményeink is érdekelnek, annak ajánlanám a következő fotókat – amíg Hollandiában voltuk csak és kizárólag halat ettünk – a legfinomabbat egy kisvárosban, ahol szerda este alig kaptunk asztalt, annyira népszerű volt az étterem a helyiek körében – a turistaszezonnak nagyon az elején voltunk még, főként helyi nyugdíjasok, családok voltak az étteremben.


A következő képekkel már búcsúzom, szándékom szerint érzékeltetve a pár napos kalandunk hangulatát. 🙂

Vidám,

színes,

mozgalmas,

bensőséges,

és felejthetetlen volt.

…ami kimaradt: természetesen voltunk a piros lámpás negyedben, és benéztünk egy erotika múzeumba is. 🙂

Thanks for rating this! Now tell the world how you feel - .
Hogy tetszett ez a bejegyzés?
  • Kevés információ
  • Hasznos volt
  • Nagyon betalált
  • Átlagos volt
  • Nem tetszett
  • Érdekes volt

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük