Hajókázás IV./3 – Németországból Magyarországra

posted in: Ágas-bogas boldogság, Blog | 0

Az utolsó részlet következik, azon elszántak részére, akik még kitartanak velünk az úton! 🙂
Mielőtt tovább mutatnám az úton készült képeket, megragadom az alkalmat, hogy leírjam, hogy Öreg Hölgyünknél nem találtam Magyarországon idősebb hajót (se vitorlást, se motoros hajót) az egész interneten! 🙂
Ez így szerintem még tovább növeli annak az értéket, vagy; érdekességét, hogy Hollandiából haza hajóztunk vele Magyarországra

 

Egy kikötő festői háttérrel – még mindig egyben, és egyre közelebb… 🙂

 

Várak, házak, hegyek.

 

Jól mutattak a parton a sokféle zöld, sárga, vöröses majdnem egyenfák. 🙂

 

Ezt is megismerem! Ez már Bécs. A Dunán úszó iskola – a hátsó nagy hodály része a tornaterem! 🙂

 

Most legalább nem vagyok bajban a városnévvel. Még mindig Bécs. 🙂

 

Két fura épület – még mindig Bécs.

 

Egy színes, graffitis izé – kikötni nem nagyon lehetett volna. 🙂

 

A bécsi Hilton hotel. Itt éjszakáztunk. (Na jó, a mellette lévő kikötőben, de a kikötő árán érződött, hogy közel vagyunk. 🙂 )

 

Szeretem, hogy a folyóról mást látunk, mint a parton sétálva… 🙂 Majdnem olyan, mintha levegőből néznénk az épületeket – ez is egy másik perspektíva. 🙂

 

A bécsi Dunaparton végig kis halászhajók álltak, nagyon hangulatosak voltak! 🙂

 

Megint egy esti gyönyörűség… 🙂 Ilyenkor érzem, hogy az egész világ csodálatos!

 

Egy szikla – írtam már hogy a sziklákat is szeretem? 🙂

 

Kedvesem szerint az egész út legunalmasabb része a Duna csatorna – Gabcsikovo tó. Lassú, széles, hosszú, két betonfal között vezet a hajóút.

 

A végefelé már így is ment a zsilipelés. 🙂 Viszont eszembe jutott, hogy majdnem kihagytam, az utolsó kalandunk leírását. Bécsből indulva, közel voltunk egy zsiliphez, ekkor már profin ment minden – VHF rádión bejelentkeztünk, mondták, hogy jön egy nagy hajó, utána mehetünk mi is a zsilipbe. Aztán láttuk is a duplaszéles uszályt közeledni, nem kellett sokat várni rá… – a zsilipkezelő szólt is neki rádión, hogy lassítson. Akkor még nem tudtuk, hogy ez számunkra mekkora jelentőséggel bír. Amikor elhaladt mellettünk, láttuk, hogy jó nagy hullámokat csinál, aztán amikor elindultunk utána a zsilip felé, akkor jöttünk rá, hogy miért is szóltak neki, hogy lassabban menjen… A folyó ezen szakaszán mindkét oldalon betonfal volt, és ezek egyáltalán nem nyelték el a hullámokat, kishajónkról nézve úgy tűnt, mintha csak erősödnének az uszály által keltett hullámok, amikor visszacsapódtak a partfalról. Amikor beértünk a zsilipbe, megpróbáltunk kikötni, de lehetetlenségnek tűnt elég közel menni a zsilip falához, mert a hullámzástól teljesen irányíthatatlan volt a hajó. Többször 45 fokban megdőlt az Öreg Hölgy, bent minden a földre esett, a navigációt tartalmazó tablet is kiesett a tartójából, a székem is eldőlt. Ezalatt én kint álltam a hajó oldalán, és erősen kapaszkodtam, hiszen a lábam bármikor megcsúszhatott volna a dülöngélő hajón. Örültem amikor Kedvesem végül úgy döntött, hogy átmegyünk a másik oldalra, mert nem éreztem biztonságosnak a hánykolódást. A Párom úgy látta, hogy a másik oldalon kevésbé hullámzik már, és végül sikerült is kikötni… – talán most már tényleg tudunk zsilipelni, a váratlan helyzeteket is megoldottuk. 🙂

 

Utolsó zsilipelés – összesen 76 zsilipen keltünk át Kamperland óta. 🙂

 

Visszafelé is lefotóztam az utolsó zsilipet – már annyira hozzászoktam a zsilipezéshez, hogy úgy éreztem biztosan hiányozni fog. 🙂

 

A hazafelé vezető út utolsó estéjén is csodás volt körbenézni! 🙂

 

..és a naplementét is érdemes volt megnézni újra! 🙂

 

Utolsó nap, utolsó délelőttje; Esztergom, a folyóról.

 

Végül Kismaroson egy búcsúfotó az Öreg Hölgyről és gazdájáról. 🙂

 

Thanks for rating this! Now tell the world how you feel - .
Hogy tetszett ez a bejegyzés?
  • Kevés információ
  • Hasznos volt
  • Nagyon betalált
  • Átlagos volt
  • Nem tetszett
  • Érdekes volt

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük