Hajókázás IV./2 – Németországból Magyarországra

posted in: Ágas-bogas boldogság, Blog | 0

Folytatom az utolsó, bő kéthetes hajókázásunk történetét – igyekszem sok képpel, kevés szöveggel tudósítani. 🙂

 

A duplatornyokat is kedvelem! 🙂

 

Meg a viharfelhőket és a szép őszi színeket is. 🙂

 

A németországi Valhalla gyönyörűen mutatott a folyóról nézve. 🙂

 

Duplaszivárvány

 

A kinyíló zsilipajtó mögül csodás látványt tárul elénk. csak úgy ragyog minden “odakint”.

 

A következő négy képet egy este, kb öt perc leforgása alatt készítettem, amikor megálltunk éjszakára a zsilip után. Hihetetlenül gyönyörű volt az egész ég! 🙂

 

Ez pedig másnap, egy zsilipben készült, jól látható, ahogy a víz bugyborékol felfelé a zsilipkapunál.

 

Laknilennejó kisház a hegyen. 🙂

 

Sötét hagymakupolák. 🙂

 

Megint egy csodás naplemente…

 

És egy ködös reggel.

 

Akadt egy kicsi száraz kenyerünk, így hát hattyúkat etettem “szabadidőmben”. 🙂

 

Ez már biztos Ausztria, ugyanis csak itt szóltak ránk a zsilipben, hogy legyen rajtunk mentőmellény… – kb annyi idősek, mint a hajónk, ezért csodajól álltak nekünk. 🙂

 

A színes házaknak nem tudok ellenállni… 🙂

 

Azmiaz? Sárga füst…

 

A kaland. Kedvesem korábban kel, kb egy kilométerre éjszakáztunk a zsiliptől, így amikor meglátta, hogy egy uszály épp a zsilip irányába tart, nekiiramodott és megpróbáltuk utolérni a zsilip előtt – ha nem sikerül kb másfél órányi várakozás várt volna ránk, míg újra kinyílik a zsilip. Az Öreg Hölgy azonban makrancoskodott – igazából csak fáradt volt – és leállt a motor hajtása a Duna kellős közepén. A sodrás vitt minket – én mit sem sejtően álmos szemekkel próbáltam kitalálni, mit is lehetne tenni.. Evező nincs, de felesleges is lenne próbálkozni a partra evezni egy ekkora hajóval… A sodrás visz… A zsilip mellett erőmű van… Valahogy ki kell jutnunk a partra. A legjobb lenne hajóval együtt. 🙂 Egy kis olaj a váltóba, csodák csodájára elkapja egy pillanatra a rükvercet. Ez már elég ahhoz, hogy valahogy a sziklákkal kirakott part felé sodródjunk tovább. “Normális” kikötésre nincs esélyünk, nincs hova kötelet akasztani nincs semmi, ami mellé a hajót sérülés nélkül oda lehetne kötni. Kedvesemmel jobb híján megfogunk egy fűzfa-bokor-szerű valamit, s végül neki sikerül is rákötnie a kötelünket. Kiugrom a partra – féltem a bokámat, mert a fekete kövek tetejét benőtte a fű, így ne látszik, hogy milyen talajra érkezem majd…, szerencsém van, puha. 🙂 A hajó közben fordulna fenékkel a sodrástól, de a kötél nem engedi – húzzuk az ágakat, látható, hogy nem fogja sokáig tartani a hajót a fűz. Másik kötéllel próbálom rögzíteni a hajót egy erősebb fához, közben Kedvesem felmászik a fűzre, de nem tudja eloldani a csomót, mert nagyon rászorította a hajó súlya. Végül a bicskájának a kb 4-5 centis minifűrészével elfűrészeli az ágat, így elszabadul a hajó, befordul a partra, én a másik kötéllel rögzítem rendesen. Huh… A veszélyen túl vagyunk… 🙂

 

Némi kreativitást még igényel annak megoldása, hogy hogyan ne verjék szét a hajó alját a sziklák, amik a part szélén vannak – találtam egy korhadt farönköt és azzal sikerült eléggé távol tartanom, így csak hullámzásnál kellett tartani a hajót. 🙂

 

Ezek után kezdődhetett a munka – váltócsere… Már nagy tapasztalattal rendelkezünk ez ügyben… – csörlő, szerelőkesztyű… 🙂

 

Én meg kihasználtam az időt és sétálni mentem, hogy megmozgassam magam. 🙂

 

..és szép virágokat fotóztam – ez úgy néz ki, mint egy krókusz, de az tavaszi virág… 🙂

 

Aztán folytattuk utunkat a ködös, borús időben…

 

Jó, jó. Lehet, hogy nem szép, de azért a kilátás király lehet onnan! 🙂

 

Híd…, ház… 🙂

 

Itt is el tudnék tölteni egy kis időt…

 

Egy kis pihenőt tartok megint a blogírásban, de nem sokára befejezem az út bemutatását! 🙂

 

 

 

 

 

 

Thanks for rating this! Now tell the world how you feel - .
Hogy tetszett ez a bejegyzés?
  • Kevés információ
  • Hasznos volt
  • Nagyon betalált
  • Átlagos volt
  • Nem tetszett
  • Érdekes volt

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük