Hajókázás IV./1 – Németországból Magyarországra

posted in: Ágas-bogas boldogság, Blog | 0

Utunk utolsó szakaszába kezdtünk, amikor szeptemberben StGoarba mentünk a hajóhoz. Most először volt több, mint két hetünk egyben, igyekeztünk is kihasználni, hogy ilyen hosszú időt tölthetünk vízen. Vagyis; Kedvesem mindenképpen el akart jutni Magyarországra, mert nem lehetett tudni, hogy milyen idő lesz ősszel, mennyire lehet majd hajózni.
Terv az volt. Azonban már a második napon veszélybe került a teljesítése, mivel a zsilipelések nem egészen úgy alakultak, ahogy elképzeltük. A késedelem miatti feszültségtől Kedvesemből előtörtek a diktátor hajlamai, amit a harmadik napon már elég nehezen viseltem, de próbáltam jó matrózként szolgálni a Kapitányt. Este azonban visszavedlettem Nő-be, és alkalmat kerítettem egy beszélgetésre, amiről úgy gondoltam, hogy mindkettőnk épelméjűsége és a hajón lévő hangulat érdekében feltétlenül szükség van. Ugyanis a harmónia abból állt, hogy megpróbáltam úgy tenni, mintha ott sem lennék a hajón, kivéve, ha szükség volt rám, mint matrózra. A taktika egyébként egész békés megoldást hozott, csak az volt a probléma, hogy ismerve magam, tudtam, hogy a “nem beszélgetünk”-et nem sokáig bírom.
Szerencsére a Párom elég hamar belátta, hogy ha két hetet egy hajóban szeretnénk eltölteni, akkor nem törheti le a jó kedélyét az, hogy némelyik zsilipkezelő másfél órát várat minket a zsilip bejáratánál – ki tudja miért. És a rossz időt sem érdemes szidni, hiszen tulajdonképpen mindegy, hogy esik-e az eső. Ez persze nem teljesen igaz, mert napi 6-8 zsilipelésnél nem annyira kellemes bőrig ázni, de az eső akkor is esik, ha dühösek leszünk miatta és akkor is, ha nem. Szóval, sokkal jobb vidáman felvenni nyolcadszor is a vizes nadrágot, mert a rosszkedv még meg is betegítene ilyen körülmények között.

És most jöjjenek a fotók; a csodás tájakról, ahol jártunk.

 

Az első vár, ami ezen az úton láttunk – már írtam, de azért leírom most is: nagyon szeretem a várakat, ezért minden egyes várnak nagyon örültem. 🙂

 

Itt még a vár melletti családi házak is váracska alakúak voltak, nagyon jól néztek ki tornyos házacskák.

 

Egy félig romos vár…

 

Bármelyikben szívesen ellaknék. 🙂

 

Egy jelzés, amit sem akkor, sem azóta nem sikerült megfejtenünk – itt nagyon szűk lett a Rajna, és valószínűleg az uszályok nem fértek volna el ha egyszerre mennek egymással szemben. Ha valaki ismeri ezt a jelzést, az ne habozzon, írja meg nekünk! 🙂

 

Nem volt meleg. Tényleg nem. 14-15 fok lehetett maximum, amikor ezt a fotót készítettem a szörfösről, aki folyó közepén szelte a habokat.

 

Igen, még mindig szeretem a hidakat. 🙂 Csodás keretet adnak a folyónak.

 

Klassz, szép nagy épület valahol a Rajnán. 🙂

 

A jelzés szerint nekünk, mint sporthajónak balra kell mennünk…, akkor még hittünk a táblának. A folyó a zsilipeknél kettévált, és a kishajók nem a nagy zsilipeken mentek át, hanem volt számukra egy “mini” zsilip – később majd szó lesz még ilyenekről. Az Öreg Hölgy túl széles ahhoz, hogy átférjünk rajta, amit kicsit sajnáltunk, mert valószínűleg gyorsabban átkeltünk volna a zsilipek nagy részén.

 

Nagyvárosok – eleinte írtam még “fotónaplót”, de pár nap alatt kiderült, hogy nem fogom tudni követni, hogy éppen mit fényképezek (akkor persze tudtam, de most többórányi keresgéléssel tudnám most mindenről megmondani, hogy éppen hol voltunk – egyszer majd csinálok egy összefoglaló blogot, és abban pontosabb leszek majd a képaláírásoknál 🙂 ).

 

Ezen a képen, egy kiránduló iskolás csapatot látunk egy aranyos kis hajón – a gyerekek láthatóan élvezték az utazást. 🙂

 

folyó két partján két ellentétes stílusú, de egyaránt impozáns épület. Ilyenkor éreztem azt, hogy mennyire más a folyóról nézni a városokat, mintha csak autóval, vagy gyalogosan utaznánk át rajtuk.

 

A borús idő nagyon sok szép fotóra adott lehetőséget – ez a kép sokkal unalmasabb lenne tiszta kék éggel…

 

Én a hajó elején voltam, amikor egyszercsak a hajó farvizére evezett egy félmeztelen alak – akkor sem volt több 15-16 foknál – és ott is maradt több kilométeren keresztül. 🙂

 

Szinte minden este gyönyörű naplementével kápráztatott el minket a természet. 🙂

 

 

A 3. vagy 4. estén történt, hogy vacsiból visszaérkeztünk a hajóra, és én rátámaszkodtam az kabinban lévő asztalra – amiről tudtuk, hogy elvileg leereszthető, de bármit próbáltunk nem sikerült fekvőhellyé varázsolni az étkező részt, pedig nagyon szerettük volna, mert a hajó orrában lévő ágynak csúfolt háromszög alakú lyuk elég kényelmetlen volt több napon át. Szóval, rátámaszkodtam…, és hirtelen elindult lefelé! 🙂 Nagyon megörültem, és később bebizonyosodott, hogy valóban sokkal kényelmesebb így aludni. 🙂 A régi “ágy” szemben, az “új” balra látható. 🙂

 

Ez a kedves kép Kedvesemről akkor készült, amikor az egyik zsilipnél megelégelve bénázásomat, kivette kezemből a kötelet és megpróbálta rádobni az izére, aminek még mindig nem tudom nevét – gomba-szerű nagy kikötőbika féleség (csak a bika kikötőkben van, kisebb és a bika szarvára hasonlít). Nem sikerült. Illetve igen. Két kézzel egyszerre tette rá, közben azonban nagyon előredőlt, így elvesztette az egyensúlyát és a zsilip falának támaszkodva, tolta el a hajót a faltól… Nem tudom, sikerült-e jól leírnom, a végeredmény azonban az volt, hogy Kedvesem belepottyant a vízbe. Nem volt meleg. Sem napsütés. Nagyon gyorsan mászott ki a vízből – aztán mivel hangosbemondón felszólítottak minket a távozásra, kimentünk a zsilipből, és csak ez után volt lehetősége levenni a csuromvizes cuccát. A kép már száraz ruhában készült, fején a sapimmal, mert az fázik ilyenkor a legjobban. Legalábbis azt mondta, én meg még nem tudom, mert nem próbáltam ki a zsilipben úszást. 🙂 Kicsit sajnálom, hogy nem vagyok jobb fotóriporter és nem az “akciót” fotóztam, de mentségemre szolgáljon, hogy némileg aggódtam érte. 🙂

 

A ruháit így próbáltuk szárítani – közben a nap is előbújt – szerencsénkre két nappal később Németországban élő barátainknál lehetőségünk volt arra, hogy kimossuk a zsilipben ázott ruhákat, mert amúgy elég fura, poshadt szagot árasztottak. 🙂

 

Ha már szó volt a zsilipekről, akkor mutatok is egyet, előttünk egy uszállyal.

 

Na ilyet én még soha nem láttam, nagyon érdekes volt! 🙂

 

A Balaton melletti vörös köveket is nagyon szeretem – én Lovasnál láttam, nem tudom, hogy ez hasonló kőzet-e, de a sziklafal és az épületek is nagyon szépek voltak.

 

Kisváros a folyó mellett – ha jól sejtem, a Majnán voltunk még. 🙂

 

Vörös vár – nagyon klasszul kiemeli a színét a zöld háttér, amit a fák adnak. 🙂

 

Mindig volt valami érdekes látnivaló…

 

Hátul a vár, elöl duplatornyú templom…

 

Tankolás – a kishajó nem fogyaszt sokat, de azért pár naponta tankolnunk kellett, és sokszor nem volt a folyón lehetőség, hanem benzinkútról kellett hozni. Itt éppen kiskocsit is, kannát is adtak kölcsön, mert nekünk csak egy kannánk volt.
…és ahogy a tankolás zajlik… 🙂

 

Esti gyönyörűség…

 

Egy vár, a város felett – látható a vártól induló várost körbevevő fal, ami valóban körbevette a folyó partján fekvő kis települést.

 

Ilyen elhanyagolt helyen szerencsére ritkán kellett kikötni, de itt nem volt más lehetőség. Figyelni kellett, mert a ferde izé miatt könnyen lecsúszhatott volna a kötél egy-egy hullámzásnál.

 

Ez az a póz volt, amiben legtöbbször voltam a két hét alatt . 🙂
Teraszosan megművelt hegyoldalak – legtöbbször szőlőt termeltek ezeken a szép szabályosan gondozott területeken.

 

Csak mert szép. Fekete, fehér, kék.

 

Egy várrom, a zöldellő hegyen.

 

Kötélrend. 🙂 Nem csak szebb, hanem praktikus is a rendben tartott kötél, mert van, amikor hirtelen kell egymás után használni mindegyiket, ilyenkor jobb, ha az emberlánya/a matróz akár vakon is megtalálja.

 

Egy kis toronyteteje felhővel. 🙂

 

Nem akarok tévedni, így félve írom le, de szerintem ez Würzburg. 🙂

 

A hídon szobrok vannak – innen tudtam a városnevet…

 

Meg onnan, hogy amikor éppen nem feküdtem a hajón, akkor készültek Piros Ruhás képek is ennél a zsilipelésnél, mert nagyon lassan keltünk át 🙂

 

wooow…

 

…és még egyszer wooow… – olyan puhának tűnnek a felhők…

 

Egy magyar hajó… 🙂

 

…még egy magyar hajó… 🙂

 

Ismét vezettem én is… 🙂

 

Egy kisebb híd.

 

Egy kicsit már kezd őszbe fordulni az időjárás és a növényzet is színesedik. 🙂

 

Egy nagyobb zsilip – felfelé nyílt, lefelé záródott ez az óriási gépezet.

 

Jelölések az üres zsilipen, arra tippeltünk, hogy a kijavítandó repedéseket festették kékre.

 

Egyszer majd megtanulok rendesen fotózni, de olyan jól nézett ki a moszaton lévő vízcsepp, hogy mindenképpen meg akartam örökíteni. 🙂

 

Na ezt a képet nem én csináltam. 🙂 A Kedvesem látta meg fát az ablaküvegen. 🙂

 

Én maradtam a zsilipben való fotózásnál. 🙂

 

Lépcsőfok.

 

Betonfal moszattal. Néha rákokat is mentettem, nehogy kiszáradjanak… 🙂

 

Így nézett ki a kishajónk egy nagyobbacska zsilipben. 🙂 Az elején lévő szürke ponyvát egész úton rajta hagytuk, védett a beázástól is – juhé, nem csöpög alvás közben a nyakamba a víz – és bárhol máshol nagyon nagy helyet foglalt volna el összehajtva.

 

A telefonom a Rajnában landolt, a szemüvegemre pedig először én, majd Laci ült rá, így mindkét szára letörött és meg kellett ragasztani… Csodás látványt nyújtott! :)) Nem nagyon sajnáltam, amikor valamivel később a folyóba esett… 🙂

 

Egy zsilip a legnagyobb közül – minden kikötőizélyuk másfél méterre volt egymástól… – a legmagasabb zsilip, amiben voltunk 27 méter magas volt.

 

Nem tudom hol, de olyan szép – kivéve a lenejlonozott ablakunkat… (de nem ázott be a hajó!) 🙂

 

Még szebb – de nem tudom hol, és mi ez. 🙂 Pedig megpróbáltam megjegyezni, sőt megkeresni neten, de nem szántam rá elég időt… 🙂

 

Na ez, egy olyan mozgó kikötőizé a zsilipben, ami nagyon sokat könnyített a dolgunkon , mert együtt mozgott a vízzel, tehát nem kellett átkötnünk kb 20-szor, mialatt leeresztették a vizet a zsilipben.

 

Ezen csövön járt fel le az izé. 🙂

 

13 lyuk – több mint 20 méter – és nem fért rá a képre az egész…

 

Egy hajó a Mississippi hangulatával. 🙂

 

Habjaink – tükröződések…

 

Amikor a SZERELEM szembejön. 🙂

 

Csodás napsütés, gyönyörű táj – az utunkra nagyon jellemző ez a kép.

 

Minisziget.

 

Sziklaorom – talán kolostor lehetett.

 

Megzavart vadlibák.

 

Annyira kedvesek voltak ezek a kis kőből épített szigetek a színes növényekkel.

 

Újabb megzavart vadliba csapat…

 

Lehet, hogy már volt ilyen, de tényleg nagyon jól néztek ki. 🙂

 

Egy kikötőben találtam ezt a szépséget. 🙂

 

Kedvesem éppen áramot csinál, hogy éjjel tudjunk egy kicsit fűteni is, meg telefont (nem az enyémet, az ugye a nagy kékségbe merült már), tabletet tölteni. 🙂

 

Ezt a vidám party kelléket azért vettem, hogy némileg enyhítsem a doh és a gázolajszagot, ami a hajón van. Bár az orrunk nagyon hamar megszokta, de azért jól esett néha valami kellemesebb illat is. 🙂

 

Egy reggeli köd…

 

Valahol – először azt hittük, hogy az előttünk haladó uszály kavarja fel ennyire a vizet, de idővel kiderült, hogy egy folyó ömlött itt a nemtudommibe (Majna, vagy inkább Duna-Majna csatorna?), és innentől kezdve megváltozott a folyó vize.

 

Újabb szépség a hegytetőn.

 

Cuki házak – kicsit visszaidézte nekem Hollandiát. 🙂

 

Őszi táj.

 

Nagyon klassz lehet kinézni! 🙂

 

Csak szép.

 

A sorba rendezett fák is nagyon jól mutattak a parton. 🙂

 

Híd.Körív alakban lehet rajta sétálni. 🙂

 

Tankolás másképpen – egy kikötőben.

 

Zsilipelés másképpen – végre találtunk egyet, amin átfért az Öreg Hölgy! 🙂

 

Némi próbálkozás után megfejtettük a működését is – mivel nem tudunk németül a kiírás nem sokat segített. 🙂

 

Ide kellett kijutnunk.

 

Vajon hogyan kell leereszteni a vizet?A Párom végül megoldotta. 🙂

 

Győzelem! Sikerrel vettük az első önálló zsilipelésünket.

 

Híd – kell még mondanom, miért?

 

 

És itt most befejezem a blogbjegyzést, de nemsokára folytatom, mert még nagyon sok kép van az utunkról! 🙂

Remélem, a képekkel sikerül visszaadnom valamit erről utazásról, ami elég kalandosra fordul a következő bejegyzésben – veszélyes helyzetekről is fogok írni, amiket szerencsésen megoldottunk. 🙂

 

 

 

 

Thanks for rating this! Now tell the world how you feel - .
Hogy tetszett ez a bejegyzés?
  • Kevés információ
  • Hasznos volt
  • Nagyon betalált
  • Átlagos volt
  • Nem tetszett
  • Érdekes volt

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük