Esküvő

posted in: Ágas-bogas boldogság | 0

Már majdnem 5 hónap eltelt az esküvő óta, de azt gondolom, jobb későn csinálni egy blogbejegyzést erről az eseményről, mint egyáltalán nem írni róla.

Azzal kezdeném, hogy először a gyűrűket választottuk ki, és meg is kerestük azt az ékszerészt – Karl ékszer – , aki megcsinálta nekünk ilyen szépre! 🙂

aztán helyszínt kerestünk…, és találtunk is:
Szegeden a Tisza River Rendezvényhajót választottuk, mert fontos volt, hogy víz közelében legyen – Kedvesem hajózás és víz szeretete miatt.

 

Jajaja, neeem…

Először a ruhám volt meg! 🙂
Nem szerettem volna habos-babos fehéret, mert úgy gondoltam, nem illene hozzám, de tudtam, hogy valami különlegeset szeretnék ezen a napon felvenni.
Már réges rég (Hollandiában a hajóutunk során) beleszerettem ennek a tervezőnek a ruháiba (Michal Negrin), és úgy gondoltam, hogy szeretnék az esküvőmön az ő csodáinak egyikében tündökölni.
Amikor a Párom meglátott benne (az esküvői szertartás előtt kb fél órával), a szemeiből áradt a csodálat – szerintem direkt csinálta, hogy biztosan csodásnak érezzem magam, és ne izguljak. 🙂
Abból sejtem, hogy mások szerint is jó választás volt, hogy olyan emberek dicsérték meg a ruhát, akik egyébként nem foglalkoznak ilyen “nőcis” dolgokkal. 🙂

 

Csak ezután jött a gyűrű, aztán a helyszín, aztán FÉRJEM (még nem volt nekem ilyenem, ezért még nem szoktam ám meg, azért is írom nagybetűvel 🙂 ) öltönye.

Ami Erikának, a Szeged Árkádban lévő Bonanza Szalon tulajdonosának köszönhetően tökéletesen illet hozzám, és a Páromra is! 🙂
Erikáról annyit még, hogy nagyon figyelmes és kedves, mindenben a vevőire gondoló igazi tulajdonos-eladó, aki már a második látogatásunkkor tudta a nevünket és az esküvőnk dátumát is. 🙂

Aztán a dekoráció – kicsit macerás volt, mert ragaszkodtunk a fekete asztalterítőkhöz (ha valakinek szüksége van rá, keressen üzenetben 🙂 ), és köszönőajándék kitalálása, ami miatt a végén izgultunk kicsit, hogy lesz-e mit adnunk a felnőtt vendégeinknek, mivel elsőre a nyomdánál becsúszott egy “kis” baki.)

 

Az étel nekem nem volt fontos, de mivel tisztában vagyok azzal, hogy ezzel kb egyedül vagyok, ezért azt is finomra intéztük. (Gondolom, mert nem sokat ettem, hogy néztem volna ki, ha moccanni sem bírok? 🙂 )
A műsorról majd kicsit később részletesen írok majd, most jöjjenek a képek! 🙂

A szertartást is a hajón tartottuk, így nem kellett ide-oda vonulgatnia a násznépnek – no meg, nekünk sem. 🙂

Elmondtuk az utolsó hónap alatt többször átírt beszédünket egymásnak.

 

 

Aztán táncoltunk egy tangót – saját koerográfia, minden reggel gyakoroltunk, hogy biztosan flottul menjen.
Nem ment – én sokat hibáztam, de mivel ezt nagyon határozottan tettem, nem nagyon lehetett észrevenni, legfeljebb a Párom arcán, mert őt kicsit megzavartam. 🙂 De remélhetőleg a vendégek jól szórakoztak. 🙂

 

Egy swing valamivel később, nehogy “leüljön” a buli!
Ez már igazi örömtánc volt, imádom a swing zenét, mert tele van élettel és vidámsággal! 🙂

 

A tortánkat a Kati cukrászdában készítették, köszönet érte Popeynek és a többi segédkezőnek!

Éjfél után, amikor már eléggé sötét volt, elővettem színes szárnyaimat – és a fények játékát adtam a vendégeknek mielőtt óriási táncolásba fogtam volna – szárnyak nélkül. 🙂

Ígértem, hogy a műsorról is írok majd – az egyik részét mi szolgáltattuk a tangóval, a swinggel és a világítós szárnyammal, a másik felét pedig a vendégek jóvoltából csodálhattuk meg. Ugyanis azt kértük, hogy nászajándékként egy produkciót (ének, vers, tánc, bármi…), vagy saját kézzel készített ajándékot adjanak nekünk. Mivel nem kérdeztem meg a vendégeket, hogy beleegyeznének-e, hogy felrakjam a képeket netre, ezért csak megemlítem, hogy a családtagjaink és a barátaink előadásában volt közös éneklés, közös bölcselkedés, énekes-gitáros előadás, egy próza szösszenet, egy burlesque show. (Ez utóbbiban tizedrészben benne volt a kezem. Illetve a lábam is. 🙂 )

 

Mindent összevetve nagyon jól éreztük magunkat, nagyrész ilyen visszajelzések jöttek másoktól is! 🙂
Aki másképp gondol vissza, bölcsen hallgat. 🙂

Azt hiszem, nem nagyon van olyasmi, amit másképp csinálnék, ha újrakezdeném – bár, hogy őszinte legyek a hajnalban látott sünire, amit a legkisebb fiam megemlített másnap, nem emlékszem kristálytisztán! 🙂

Thanks for rating this! Now tell the world how you feel - .
Hogy tetszett ez a bejegyzés?
  • Kevés információ
  • Hasznos volt
  • Nagyon betalált
  • Átlagos volt
  • Nem tetszett
  • Érdekes volt

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük