40 meg tanévvége

posted in: Ágas-bogas boldogság | 0

   Gondolom illet volna írnom valami összefoglalás félét a saját szülinapomra is, de megmondom őszintén; napról napra jobban érzem magam – nyilván nem attól, hogy múlnak az évek, hanem attól függetlenül. Örülök a negyvennek, mert már nem mindenki tud lerázni azzal, hogy fiatal vagyok én még ahhoz, hogy véleményem legyen… 🙂  A 80 igazi megváltás lesz, addigra valószínűleg a nagy többség már elhiszi, hogy eleget éltem ahhoz, hogy más is tanulhasson a tapasztalataimból – bár lehet, hogy addigra meg már szenilis bolond vénasszonyként fognak definiálni (remélhetőleg illendőségből csak a hátam mögött 🙂 )

   Jól vagyok, az iskola véget ért. Számunkra eddig megszokott formájában csak a legnagyobbnak folytatódik majd szeptembertől, a többiekkel megpróbáljuk milyen itthon tanulni. Régóta gondolkodom ezen, tulajdonképpen már 8 évvel ezelőtt is felmerült bennünk, de eddig nem éreztem magamban elég energiát ahhoz, hogy én itthon tanítsam a gyermekeimet. Sokat segített a döntésben, hogy D majdnem egy éve itthon tanul az iskolai rosszullétei miatt – ezzel kapcsolatban jó sok hibát követtem el, nem vettem elég komolyan ennek a felelősségét, de szerencsére semmi helyrehozhatatlan nem történt. Nem foglalkoztam vele eleget, túlságosan rábíztam a tanulást, és ettől az évvégi vizsgái nehezebben mentek, mint kellett volna – de az, hogy rábíztam, hogy mennyit és mit tanul, mivel foglalkozik, az azt is eredményezte, hogy sokat rajzolt, sokat korongozott és sokat beszélgettünk, azokról a filozófiai könyvekről, amiket olvasott. Összességében azt mondta, hogy sokkal többet tanult ez alatt az egy év alatt, mint előtte.
   Amiért a többieket is itthon szeretném tanítani az az, hogy amikor viszont leültem vele tanulni – többek között nyelvtant – akkor a 3 kisebb gyerkőcöm is hívás nélkül odajött és figyelt egy órán keresztül…, nagyon jól éreztem magam, feldobott és energetizált az élmény. Egyébként nem tudom még annyira a nyelvtan anyagot, mint elvárnám magamtól (ezért is voltak eddig félelmeim az itthon-tanítással kapcsolatban), de érdekel a nyelv felépítése és azt már értem, hogy a magyar nyelvtan ismerete nélkül nehéz nyelvet tanulni, ha nem az adott nyelvi környezetben él az ember.
Szóval jó, ha az ember azt érzi, hogy adni tud a gyerekeinek az eddigitől eltérő témában is. A célom a tanításukkal kapcsolatban az, hogy ne legyen kiölve belőlük az, hogy a tanulás élmény, a tanulás jó dolog. Engem inspirál, ha kreatívnak kell lennem ahhoz, hogy úgy tanítsam, hogy ne unatkozzanak.  Szeretném, hogy a természetes érdeklődésük mentén haladjunk, egy általam valamennyire irányított vonalon – amit számomra is meghatároz a nemzeti alaptanterv. Én itthon tudom annyira rugalmasan kezelni, hogy elbújtatom a muszájokat az érdekességek közé. Azt hiszem, ez feladat. Nem is kicsi, de annyira nekem való, hogy már most várom a szeptembert – lehet, hogy a gyerkőceimnek előbb kezdődik a tanév, mert a várakozás nem az erősségem. 🙂

   Van aki ezt a döntést bátor dolognak tartja, én azt érzem, hogy nem tudnám máshogy csinálni most. Az iskola úgyis sok életerőt kiszív belőlem, ha nem nekem kell járnom, hanem a gyerekeimnek. Eddig bírtam kitartani, szerintem egész sok az a 8 év. 🙂 Most nem mennék ebbe jobban bele, a lényeg, hogy jobban fogom magam érezni, kiegyensúlyozottabb leszek és kongruens tudok maradni a tanulással kapcsolatban ha itthon tanulnak, és ezt már most is – a döntés meghozatala óta – érzem.
B jó helyen van, szereti az iskoláját, neki való, de a többieknek ilyen-olyan okokból azt gondolom, jobb lesz itthon. Sz nem bír megülni a fenekén már egy-két óra egyhelyben elfárasztja, ő mozogni szeret – kinetikus típusú tanulónak hívják, a jelenlegi iskolák nem tudnak vele mit kezdeni, persze előbb-utóbb betörne…, de nem akarom, hogy betörjön, hiszen már most látszik, hogy a mozgás szerves része lesz az életének, munkájának is. K unatkozik, mert gyorsan megérti a dolgokat ebből viszont ez lett:
– Mit tanultál az iskolában négy év alatt?
– Megtanultam úgy tenni, mintha figyelnék, megtanultam nyitott szemmel aludni…
Az iskolában ezt úgy értékelik, hogy hármas a szorgalma (évvégi tanulmányi átlaga: 4,6) – hozzátenném: több mint egy éve figyelmeztetés nélkül ellátja az állatait, eteti, takarítja, ha szólok bármiben segít…nem látom, hogy bármi probléma lenne a szorgalmával…
V a jelenlegi állás szerint nem fogja tudni, milyen iskolába járni, de nem érzem, hogy ezt sajnálnom kellene – a kölyköt imádom (pont mint a többit, de azért ő a legkisebb is 🙂 ).

Úgy érzem jó nagy kihívás elé nézünk, de egy cseppnyi kétely sincs bennem azzal kapcsolatban, hogy jó döntés-e, és hogy menni fog-e nekünk együtt.

Mindenről írni fogok, vagy itt a blogon, vagy egy másik felületen – még nem tudom pontosan, bár terveim vannak már.

Thanks for rating this! Now tell the world how you feel - .
Hogy tetszett ez a bejegyzés?
  • Kevés információ
  • Hasznos volt
  • Nagyon betalált
  • Átlagos volt
  • Nem tetszett
  • Érdekes volt

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük